Múlt karácsony

Lehet, hogy nem illik január ídusán a tavalyi karácsonyi készületekről írni, de mégis megteszem. Nemcsak horgolásban vagyok kezdő, hanem varrásban is. Viszont olyan erősen vonzódtam világ életemben a varráshoz. Mindig is szerettem volna megtanulni. Úgy érzem, hogy van bennem ezen téren rengeteg többlet, amit ki kell magamból alkotni. Számtalan próbálkozásom volt már, csak úgy a magam módján. A tavalyi karácsonyra készítettem néhány új díszt. Nagyon szeretjük a természetes anyagokból készült fenyődíszeket: szalma, fa, termés, textil... Évek óta szinte ugyanazzal dekorálunk. Most megkérdezte valamelyik gyermekem, hogy nem újítunk egy kicsit? Erre a kérdésre válaszul készítettem el az alábbi díszeket:

 

Nem mestermunka, nem is annak készült. Nagy lelkesedéssel, örömmel és szeretettel készült. Ez valószínűleg átsugárzott rajtuk, mert aki nálunk járt, mindenki dicsérte. :)

Boldog karácsony

Az idei volt az elmúlt évek legszebb karácsonya. Nagy hála van a szívemben!

Óév vége...

Néhány félbe maradt gondolat, néhány feltöltetlen kép:

Ezt az időszakot mi csak úgy hívjuk: két ünnep közt. Különleges napok ezek. Valami elmúlt és valami nagyon közeledik. Itt van még az ünnep varázsa és öröme, de már körbeleng mindent a közeledő új zsongása. A szívünknek nincs ideje megnyugodni ünneptől ünnepig. És mégis a pezsgés mellet valami nyugalom, mint egy hatalmas dunna betakar minket. Mintha megállt volna az élet, akárcsak a mesebeli Csipkerózsika kastélyában. Az idő is áll, sőt megszűnik... kilépünk az időből, mert az ideinek vége, az új noha már itt van, kissé még várat magára. A lét és nemlét küszöbe ez, a teljes súlytalanság állapota.

Árvácskánk virágba borult december végére 

Hátamon a zsákom... de mi van a zsák rejtekén???

 

Díszülünk...

Sk. bonbonunkra kitaláltunk egy új szárítási technológiát. Az érdem ismételten Bogié. Szétdöfködött mandarinok sorakoztak a -15 fokos teraszon.

B. B.

B. B.: Banánkenyér Bogival
Bogi cserkészkarácsonyra készül. A tavalyihoz hasonlóan, idén is megörvendezteti "bajtársait" sk. sütivel, nevezetesen banánkenyérrel. Mamazonnál találtam ezt a jó kis receptet és mondhatom nagyon finom lett, pedig az ecetet kifelejtettem belőle. Sok mindenre használom az ecetet a háztartásunkban. Mosok vele, öblítek, csempét, padlót vízkőtelenítek. Egyet nem szoktam, főzni, mert nagyon-nagyon egészségtelen. Sütni meg végképp eszembe nem jutott volna. Biztosan ezért is felejtődött el sütés közben. A tészta sok lett, így a maradékot muffin papírokra rakva sütöttem meg. Jó, hogy mostmár a roggyantott banánt is fel tudjuk használni és megmenekül a kidobandók sorsától.

Sütöttünk még donutot (lánykori nevén amerikai fánkot). A huszonöt éven felüliek talán emlékeznek rá, hogy volt valaha kis hazánkban egy Dunkin Donut nevezetű gyorsétterem, ahol fánkok garmadáját lehetett kapni. De nem ám a jó kis magyarféle olajban sült fánkokat, hanem a "szárazabb" változatú rokonát. A mennyország egy szeletkéje veszett el azzal, hogy kivonult a cég kis hazánkból. Itt volt fehér, világos és sötétbarna csoki mázas, piros, rózsaszín, fehér, sárga cukormázas, zebracsíkos (fehér és barna, barna és fehér), cukor szórásos, mogyoró, mandula szórásos és még nem tudom hányféle bevonatú fánk. A töltelékeket még nem soroltam, ezzel a variációk sorozata megközelítette a végtelent. Jó egy kis túlzás van a dologban, ez betudható az erős érzelmi és kulináris elfogultságomnak.
Most szereztem néhány jó kis donut receptet és a leírások alapján legszimpatikusabbat megsütöttük a cserkészek számára tesztelendőként. Fánksütő tepsim legnagyobb bánatomra nincs itthon. Eddig nem vettem, mert nem volt jó receptem, most pedig recept van, tepsi nincs. No sebaj, megtette a muffinsütő is. Így néz ki az első muffut (muffin-donut), fincsi csokitöltelékes:

Szerintem szemrevaló és ízletes is lett. Azért lyuk hiányzik a közepéből. Folytatom a fánksütő tepsi keresését. Ha valaki tud lelőhelyet ajánlani, azt megköszönöm! :)

"Sütöttünk" még osztálykarácsonyra is. Házi készítésű bonbonra esett a választás. Majd erről is beszámolok rövidesen.

 

 A tesztelő alkotó

Karácsonyi lapok

Elkészültek a karácsonyi üdvözlőlapjaink (egy része), amelyeket Boróka nyomda nyomatai díszítenek. Bízom benne, hogy minden megajándékozott azzal az örömmel fogadja majd, amilyen felszabadult öröm légkörében készültek!

 

Készülnek az ajándékok

Idén nagyon kevés időm adódik ajándék készítésre. Egyik kézműves blogban láttam hasonló horgol/kötött fenyőfáka. Innen jött az ötlet. Ami a fő erénye, hogy pillanatok alatt elkészül. Már csak díszíteni kell.
A kész fenyőfák így néznek ki:


Az elkészítés menete:

- 7 szemmel, barna színű fonallal, lustakötéssel megkötöttem a fa törzsét.
- ezután felszedtem 8 zöld szemet az üres tűre, majd a törzs hét szemét folyamatosan hozzákötöttem sima kötéssel, majd ismét felszedtem a munka után 8 szemet a tűmre.
- 1. zöld sor: ezután fordultam és sima kötéssel végig kötöttem a 21 szemet,
- 2. zöld sor: majd ismét fordultam, 21 szemet végig kötöttem sima kötéssel,
- 3. zöld sor: az első szemet simán lekötöttem, majd 1 szemet fogyaszottam, ezután végighaladtam a soron sima kötéssel, az utolsó szem előtt 1 szemet fogyasztottam.
- 4. zöld sor: hasonlóan a 3. sorhoz, de nem 1-1 szemet, hanem 2-2 szemet fogyasztottam a sor elején és végén.
- 5. sor: hasonlóan a 3. sorhoz.
- 6. sor: az üres tűre felszedtem 5 szemet, majd sima kötéssel végig kötöttem a szemeket, utána is 5 szemet felszedtem.
- 7. sor: sima kötéssel végig kötöttem a szemeket.
- 8. sor: fogyasztottam, mint a 3. sor,
- 9. sor: fogyasztottam, mint a 4. sor,
- 10. sor: fogyasztottam, mint a 3. sorban.
- 11. sor: felszedtem a szemeket, mint a 6. sorban,


- 12. sor: sima kötéssel végig kötöttem a szemeket.
- 13. sor: fogyasztottam, mint a 3. sor,
- 14. sor: fogyasztottam, mint a 4. sor,
- 15. sor: fogyasztottam, mint a 3. sorban.
- 16. sor: felszedtem a szemeket, mint a 6. sorban,- 7. sor: sima kötéssel végig kötöttem a szemeket.
- 17. sor: fogyasztottam, mint a 3. sor,
- 18. sor: fogyasztottam, mint a 4. sor,
- 19. sor: fogyasztottam, mint a 3. sorban.
A végén az utolsó 2-3 szemet egybekötöm a szálat elvágom és eldolgozom.


Nem mondanám mesterműnek (kb. 12 éve nem volt kötőtű a kezemben), de szívből, szeretettel készült. :)

Az idei koszorúnk nagy sebbel-lobbal, rekord idő alatt készült el. Köszönhetően apa villámgyors koszorúkötési technikájának :p, és vasárnap délutáni sziesztára vágyó hangulatának. Ennek a ténynek a jeleit magán viseli szegény, szerény koszorú. A valaha készült ádventi koszorúink közül nem ez a legszebb, de a miénk és közös - családi - koprodukció eredménye ez az alkotás. Így szeretjük őt. A funkcióját tökéletesen betölti.
Így szeretünk apa!!!!

Karácsonyi mézesünk

Felelevenítettük a régi hagyományt: mézeskalácsot sütöttünk a gyerekekkel. Az utóbbi években a nagyok - mivel már nagyok - nem láttak benne akkora kihívást, mint régen és eloldalogtak a gyúródeszka mellől. Talán egy kicsit gyerekesnek is érezték a dolgot. Számomra nagyon kellemes élmény vissza-visszatérni azokhoz a karácsonyokhoz, amikor közösen sütöttük, megrajzoltuk a mézespuszedlit, együtt állítottuk össze a mézeskalácsházikót. Emlékszem az önfeledt örömre, ami körbelengte a konyhát, a várakozás izgalmával megfűszerezve.

Most, hogy csiperkénk megszületett és már alkotóképes, ismét a gyúródeszka köré gyűlt a család apraja-nagyja. Terméseink:




És


mint minden évben, idén is megállapítottam, hogy a tanítvány túltesz a mesterén, a gyerekek sokkal kreatívabbak, mint én.