Horgolt bukszák

No, ők azok, akik egy jó ideje elkészültek és valahogy nem került rá sor, hogy ide felkerüljenek. Különböző más fórumokon már szerepelnek, de itt néhány hetes lemaradásom van. Még kicsi lányként rabul ejtettek a fémkeretes, csatos táskák - van is belőlük egy szerény gyűjteményem. Volt szerencsém pótnagymamám kelléktárából "öltözködni", játszani kislányként és annyira megérintett a századelő viselete, hogy máig sem tudok szabadulni tőle. Kicsit ebben az ihletettségben készült ez a két pénztárca vagy bármi tartó.

 Ez a változat a színes madárkák horgolása közben körvonalazódott bennem. A felhasznált fonalak is ugyanazok a saját festésú gyapjú fonalak, amikből a madársereg is készült.

Csendes blog

Minap egy ismerősöm, aki számomra kedves említette, hogy a blogom kissé csendeske. Ennek kapcsán forgatgatom magamban a gondolatot és ízlelgetem ezt a számomra kedves szót: csendes. Igen, én szeretem a csendet. Talán éppen annak okán, hogy hihetetlen mértékű lelkesedés fűt, nagy lánggal lobogok, szükségem van a csendre. Egy másik aspektusból pedig elcsendesedtem, mert nekem így jobb, mint amikor harsány hangok vettek körül. ;) Aki tudja, az érti, aki nem, az boldogabbnak mondhatja magát. :D

Egy kedves író gondolatai jutottak eszembe a csendről:

"A csend olyan háttere a kimondott szónak,

mint a nagy mélység a víztükör alatt,

melyet nem látunk,

de mégis megérinti a szívünket." Szent-Gály Kata

Nem biztos, hogy minden és mindenki az, aminek látod, látszik, láttatja magát. Ezt talán érdemes szem előtt tartani.

És egy kis ízelítő a már elkészült és a még folyamatban lévő projektjeimből.

Mese, mese, mátka...

nem tudok szabadulni a tegnap készült madárkáimtól. Nem eresztenek. Kiakasztgattam őket a nappaliban, szekrényajtók fogantyúira, hogy jártamban-keltemben rájuk pillanthassak. Olyan mesélhetnékem támad tőlük. Szabadjára is eresztjük a madárkákat mesevilágba, Borókával kacskaringós, burjánzó, történeteket szövünk köréjük.

Kivittük őket napfürdőzni, hogy a valóságot jobban megközelítő színeikben megmutatkozzanak.. 

Sok javítanivalót találtam rajtuk, egyik sem hibátlan, de egy biztos, mind szeretni való. Utolsó ölelgetéseinket követően elkísérjük őket a postára, hogy megkezdjék utazásukat új tulajdonosaik felé.

Közben az éjszaka során - madaraimtól megihletve - belekezdtem egy új projektbe, ami egyelőre legyen még titok. Ez már a második rejtett munkám és meg kell, hogy mondjam, nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne mutassam őket... de türelem... meglátjuk mit terem. :)

 

Madársereg

A sok szép fonal mostanra formát öltött. Kellett még hozzá egy kis ez, meg némi az kiegészítőként, úgy mint gombok, filc szárnyacskák, fagyöngyök. Sok-sok számomra kedves csecse-becse.

Az ihletet innen szereztem. Sokan ismerjük és szeretjük Attic24 blogját és munkáit. Ezeket a madárkákat nem is tudom milyen régen kiszemeltem nála. Most végre elérkezett az idő, hogy elkészítsek néhányat közülük. Nagy élmény volt játszani a színekkel, keresgélni a megfelelő kiegészítőt, variálni, kombinálni a számtalan lehetőséget. Azt hiszem nem ezek voltak az utolsó madárkát, amik nálam készültek.

Úgy terveztem, hogy holnap reggel indulnak Mosolyországba, de nem egészen így alakult a dolog. Borókám meglátva ezt a kis madárhadat, igen megszerette őket. Egyet választott is közülük, így négyen maradtak. Ám nem sokkal ezelőtt olvastam Karinánál egy másik felhívásról, ahol szeretettel fogadnak madarakat és madaras kiegészítőket. Ennek okán megfeleztem négy madárkámat és jut is, marad is alapon kettőt Meseház részére is juttatok.

Úgy tűnik, hogy május hava számomra szinte csak adományozással telt, már ami a kézimunkázást illeti. De nem bánom, sőt nagyon örülök neki, hogy amivel szívesen foglalkozom, azt nehezebb sorsú emberek, főleg gyerekek javára fordíthatom.

Következzenek a madarak éjszakai fényben:

A kis sutaságát némelyik a szivacskockáknak köszönheti, amit tömőanyagul használtam. Ettől lett egyik-másik olyan egyenetlen. Nem volt igazán szerencsés választás, de más tölteléknek valóm nem volt itthon.

Kedvenceim

A legkedvesebb gyapjú fonalaimat gyűjtöttem össze ebbe a kis kosárkába. Szinte mind saját festés (a bordó és a nagyon színes kivételével). Azt szinte már mondanom sem kell, hogy a színek meg sem közelítik a valóságot.  Cirmosak, játékosak, szemnek, szívnek, kéznek kedvesek. A simogatás fázisán már többszörösen túl vagyunk. Különös feladatra szántam őket, amit egyelőre még nem oszthatok meg. Régi, dédelgetett álmom valósul meg belőlük, így most tobzódom az élvezetekben... rövidesen mutatom, hogy mivé lettek.

Fekete, fehér, igen, nem

Szombaton kerül megrendezésre a hagyományos, sokak által várt, elmaradhatatlan cserkészbál Pesten a József Attila Gimnáziumban, ahol az ország különböző cserkészei vigadoznak, báloznak. Nagy esemény ez ifjú cserkész berkekben. Erre az alkalomra természetesen mi is beszereztük Bogi lányunk számára a báli ruhát, ami igen tetszetős darab, ám egy fontos kiegészítő után sóvárgott: ez pedig nem más, mint egy boleró.

Hamarjában álmodtam egy egyszerűbb kivitelű darabot. Egy bibi volt csak: a szivárvány bármelyik színű fonalát elő tudom venni a fonalas kosárkámból, kivéve a feketét. Így adódott, hogy megkötöttem natúr gyapjúból és utólag megfestettem feketére. Az alábbi képes beszámoló a megvalósulás fázisait mutatja (a blokkolás kivételével):

"Feketeleves"

A nyaklánc egy kicsit zavaró, véletlenül maradt a modell nyakában :)

Anyaga: Yarn und dyed, BFL 4 ágú gyapjú, 400 m / 100 g

Súlyát nem mértem, falatnyi darab, kb. 2 dkg.

Nekem egy szó jut eszembe róla: hercegnői. 

Miután befestettem, hiányérzet maradt bennem, sőt Bogi lányom is fájó szívvel vált meg a fehér változattól, Így nem maradt más, minthogy elkészítem fehér változatban is. Mindkettőről elmondható, hogy alapdaradja egy hölgy ruhatárának.

Egy szakajtónyi Barkaság

Ínyenc módra bepróbálkozom az őszi színekkel és fonalakkal . Barkáék terülj-terülj asztalkájáról csipegetek, ízlelgetek, kóstolgatok azzal a megszolgált bizalommal, miszerint a menüjük kizárólag finomságokat kínál.

A tétel még előételnek is csekélyke, hatását tekintve ínycsiklandó, étvágygerjesztő... erőnek erejével kell fegyelmeznem magamat, s erősen koncentrálok a mértékletesség erényére, amit már - sajnos - réges rég elbuktam. 

 

 

 

Meglepetés zokni

A mai napi munkából hazatérve nagyfiúnak meglepetés zoknit készítettem neve napja alkalmából. No nem klasszikus lábfejet burkoló alkalmatosságról van szó, nem is Malacka hőn szeretett orrmelegítőjét mintáztam meg, hanem mobiltelefonja kapott új ruhát, amolyan kamaszos, 21. századi legényes stílusban. Alapja uru  lace merinoi gyapjú. A fonal vastagságának (pontosabban: vékonyságának) köszönhetően igazi aprólékos munka volt a vele való találkozás.Van belőle többféle színű, maradék csip-csup gombolyag szép számmal, ami komolyabb lélegzetvételű darabokhoz már kevés. Az applikáció Barka Gilice és Catania, valamint az évtizedek alatt felhalmozott gombgyűjteményem két darabja. A passzé kisebb tű méretet igényelt volna, de a legkisebb itthon fellelhető zoknikötőtűm 2-es, ezzel dolgoztam. Biztosan találtam volna valamilyen alkalmas eszközt, amivel kiválthattam volna a 1-1,5-es tűt, de nem volt időm ezen morfondírozni.

Teljesen egyszerű darab, gyors könnyen elkészíthető. Nagy erénye: játékra csalogató, inspiráló találkozás. Mikor elkezdtem, még magam sem tudtam, hogy mi lesz belőle (ez a kedvenc kiindulóalapom), csak a funkció lebegett a szemem előtt, mert a régi mobiltokja már kiérdemelte a nyugdíjazást. Menet közben, szemről-szemre haladva jöttek a gondolatok fancsali, huncut szájról, kajla szemekről, s mindvégig izgalomban tartott a leleplezés öröme. Leginkább így szeretek kézimunkázni, saját kútfőből, szabadon. Kíváncsian várom a fogadtatást. Már csak az ajándékozás utolsó kellemes mozzanata van hátra (és előtte a szálak eldolgozása), ami számomra olyan, mint a szembefordított tükrök: kölcsönös öröm hatványozódása... ahogy Weöres Sándor ezt tökéletesen megírta.

 

 

A mobiltoknak van egy kis ügyessége: az alja nem összevarrva készült, hanem kötést utánzó öltéssel, így:

  

 

Hajnali kitérő

Hajnal. Kakaskukorékolás. Aludni kéne már, de nincs erő felállni. Karnyújtásnyira fonalas kosár, azt még el tudnám érni. Emléknyomok bukkannak fel kötésről, gyapjak puhaságáról. Lassacskán belülről melengető vágyakozás kezd elszabadulni. Már-már elérem a kötőtűt, amikor ismét kakas kukorékol. Talán egy óra is eltelt már éjfél óta. Őrültség, nem szabad, hiszen tegnap is csak három óra alvás jutott. Közben hívogatóan csábít a narancsos gombolyag. Már szemek sorakoznak mind a négy tűn. Csak egy kicsit, csak tíz percet, semmi többet, ígérem! Átlépek egy másik dimenzióba, miközben róvom a sorokat körbe-körbe, öt perc, tíz perc, leláncolom, összevarrom, felpróbálom, tapintgatom, kóstolgatom, szeretgetem, s végre beállítom az ébresztőórát. Bambán olvasom a telefonom kijelzőjét és megpróbálom értelmezni: ébresztésig hátralevő idő 4 óra 23 perc...

 

Színek, fonalak, munkálatok

A napközi közeledtével az elmúlt napokban már kevesebb idő jutott kötögetésre. Azért elfért egy kis festés a tábori készületek mellett. A keletkezett színek már az ősz sugallatát hordozzák. Ők már megszáradván feltekeredtek kissé.

 

Aratás

...színeit idézi az a fonal, amiből a következő kendő készül. A nap érlelte búza, a tarlómezők és a szikkadt nyári föld színei mind benne rejlenek. 

 

 

A fentiektől teltebb, kissé élénkebb a színe.

 

 Ezen a képen láthatótól tompább, valahol a kettő között... 

A fonal angol 4 ágú BFL gyapjú (lace, kb. 800 m/100 g), saját festés. A fonalat Zsófitól tanult módon csévéltem fel egy papír hengerre. Ez a módszer nagyon tetszik. Amíg jobbat nem találok, biztosan így fogok ezután tekerni.

..

 

 Csak úgy lazán, kiterítve

 

 

 

 Kissé kifeszítve, jobban kiadja a mintát.