Autogram

Az előző bejegyzésben említett autogram megszerzése mókás körülmények között történt. Koncertről hazafelé andalogván a Várfok utcában nyílként suhant el mellettünk Lovasi András. Legnagyobbik gyermekem ezt látván toll és levegő után kapkodott. Nálam, a táskám mélyén, oldalzsebekben, s ki tudja még hol nem, mindig van néhány íróalkalmatosság - szakmai ártalom. Rögvest kaptam is kedvenc Zazálea szatyromhoz :), s vakon előkaptam az első kezembe kerülő írószerszámot, illetve az annak vélt horgolótűt - kézimunkás ártalom (?). Nem volt nehéz leolvasni nagyfiam megrökönyödött arcáról: ezzel meg mit kezdjek? Azért toll is akadt, s ahogy már említettem a hőn áhított kézjegy is megszerződött. A horgolótű pedig jobb napokra vár - bár ma már bevetésre került.

 

Sebtében távozó művész úr...

Mit esznek? Hol laknak?

Van egy mesekönyvünk az állatokról. 2 éveseknek íródott alapmű. Két kérdésre kell válaszolni egy-egy ismertebb állat kapcsán: Mit esznek? Hol laknak?
Borókának ez utóbbival támadt némi nézeteltérése. Íme a kép, ahol meg kell állapítani, hogy a galamb hol lakik.

Erre okos kislányom azt mondja:
- Nem fér be a galamb oda

Kettő állattal arréb kérdezem: - Hol lakik a ló?

- Anyu, hát ott! - és enyhe fölénnyel - hogy én még ezt sem látom - rámutat az istálló képére.Majd hozzáteszi:
- De ez sem fér be oda.

Három

Ennyi Boróság maradt meg a fejemben a mai napról, hogy lejegyezzem:

1. Melyik pohárból kérsz inni? - kérdeztem csöppemtől egy áttetsző és egy nem áttetsző poharat mutatva.
- A látványosból - volt a válasz, ami az áttetszőre utalt.

2. Fürdőszobánk ajtaján nincs zár. Amíg a nagyok kicsik voltak, nem volt rá szükség. Később sem, mert elég jól tudtuk követni, hogy mikor ki fürdik. Nem zavartuk egymást. Mióta Boróka egyedül közlekedik és feléri a fürdőszoba kilincsét, szabadon jár-kel, ahogy kedve tartaj. Ezzel sokszor zavarba hozva családunk tagjait. Néhánszor megbeszéltük, hogy nem szabad az ajtót rányitni senkire fürdés közben. Úgy tűnik, eredményes volt a megbeszélés. Ma este, mikor Berci fürdött, odaállt a fürdőajtóhoz és szólongatta bátyját. Berci kétségbesetten szólt ki a fürdőből:
- Borika, ne gyere be!
- Jól van, nem megyek, csak így ajtósan beszélgetek veled.

3. Altatás közben megfogja fülcimpámat:
- Anyuci, neked milyen kényelmes füled van! Jó puha...

Az egyik Mikulás

Gondoltam én, hogy ebből a Mikulás járásból bonyodalom fog keletkezni. Illetve csak nekem tűnik olybá. Borókának teljesen természetes, hogy a könyvet, amiből mostanság olyan nagy szeretettel verselünk, az egyik Mikulás hozta. (Legalábbis ma délelőtt erről tájékoztatott engem.)

Búcsút int az egyik - az idei talán utolsó - Mikulás

5 perc eltelt

...mire észrevettem, hogy a kávéfőzőt elorozva a konyhából, szintén feltöltötte kefírrel.

Anya mérges leszel?

Nem leszek mérges kicsim... - mondom neki, amíg a blogot aktualizálom elmélyülten. Hirtelen belémvillan: - de miért lennék mérges kicsim?
- Mert kiöntöttem az összes tejet.
És a kis asztalkáján csöpög lefelé súlyos cseppekkel a fél liter kaukázusi kefír..........

Mit hova?

Tél derekán elég problémás dolog a szobatisztaságra még csak utalni is. Gyermek nyakig bebugyolálva. Ha szól, hogy jön a pisi, mire kihámozom már annyi neki. Szólni is csak ritkán szól. Titkolózik, még rejtegeti, hisz az az övé :)
Estefelé, fürdés után szoktam hagyni, hogy egy kicsit pucérkodjon. Milyen jó is az a babapopónak???!!!
Tegnap este hasonló helyzetben beindult a törpevízmű. Borikám nagy érdeklődéssel figyelte, hogy ezt mind ő "csijálja". Mondtam neki, hogy ezt a bilibe jobb lett volna beletenni. Erre a feltalálók arckifejezésével odarohant a bilihez, felkapta és rátette a pisire. "Így ni!", mint aki jól végezte a dolgát. De hiszen jól is végezte...