nem tudok szabadulni a tegnap készült madárkáimtól. Nem eresztenek. Kiakasztgattam őket a nappaliban, szekrényajtók fogantyúira, hogy jártamban-keltemben rájuk pillanthassak. Olyan mesélhetnékem támad tőlük. Szabadjára is eresztjük a madárkákat mesevilágba, Borókával kacskaringós, burjánzó, történeteket szövünk köréjük.
Kivittük őket napfürdőzni, hogy a valóságot jobban megközelítő színeikben megmutatkozzanak..
Sok javítanivalót találtam rajtuk, egyik sem hibátlan, de egy biztos, mind szeretni való. Utolsó ölelgetéseinket követően elkísérjük őket a postára, hogy megkezdjék utazásukat új tulajdonosaik felé.
Közben az éjszaka során - madaraimtól megihletve - belekezdtem egy új projektbe, ami egyelőre legyen még titok. Ez már a második rejtett munkám és meg kell, hogy mondjam, nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne mutassam őket... de türelem... meglátjuk mit terem. :)
1 megjegyzés:
Ismételten gyönyörködöm bennük és...
alig várom, hogy befejezzem a félbemaradt munkáim és én is, én is... :)
Megjegyzés küldése