Minap egy ismerősöm, aki számomra kedves említette, hogy a blogom kissé csendeske. Ennek kapcsán forgatgatom magamban a gondolatot és ízlelgetem ezt a számomra kedves szót: csendes. Igen, én szeretem a csendet. Talán éppen annak okán, hogy hihetetlen mértékű lelkesedés fűt, nagy lánggal lobogok, szükségem van a csendre. Egy másik aspektusból pedig elcsendesedtem, mert nekem így jobb, mint amikor harsány hangok vettek körül. ;) Aki tudja, az érti, aki nem, az boldogabbnak mondhatja magát. :D
Egy kedves író gondolatai jutottak eszembe a csendről:
"A csend olyan háttere a kimondott szónak,
mint a nagy mélység a víztükör alatt,
melyet nem látunk,
de mégis megérinti a szívünket." Szent-Gály Kata
Nem biztos, hogy minden és mindenki az, aminek látod, látszik, láttatja magát. Ezt talán érdemes szem előtt tartani.
És egy kis ízelítő a már elkészült és a még folyamatban lévő projektjeimből.
1 megjegyzés:
Én értelek, sőt megértelek, mert tudom, hogy... mire célzol.
Minden esetre örülök, hogy ha néha-néha is, de olvashatlak. :)
Megjegyzés küldése