Sikerült kiolvasnom Coelho: Tizenegy perc című könyvét, amit szinte nem is emlékszem, mikor kezdtem el. Nagy lelkesedéssel fogtam bele, de több alkalommal is félre kellett tennem, annyira megfogyatkozott a lendület bennem. Vegyes érzelmeket táplálok a könyv irányában. Összességében nagy csalódás volt. Férfi szemmel nézve próbálja bemutatni a főszereplő nő vívódásait szerelemmel, prostitúcióval. Számomra leegyszerűsített érzelmekkel találkoztam, azok is csak vázlatszerűen felskiccelve sorakoztak a könyvben. Később biológiai ismeretátadásra vált a szerző a női nemiszerv működésének és funkciójának bemutatása által. Közben felvillan valami a szado-mazo szex motivációs bázisából is. Mindezeket a kalandokat a főszereplő önmegvalósítási szándékának mozzanatai kapcsolják össze. A téma átlagos, az érzelmi szál rendkívül lapos. Émelyítő is lehetne a történet, ha egy kicsit jobban eltalálja a női lélek érzékenységét, érintettségét ezekben a szituációkban. Mivel sokszor úgy éreztem, mintha a hölgy kívül lenne érzelmileg az egész történeten, ezért inkább íztelennek minősíteném.
Kiábrándító volt számomra szóról szóra ugyanazzal a mondattal találkozni a könyv első harmadában, mint amit az Alkimistában sütött el az író. Akkor nagyot szólt, itt visszaköszönve már csak frázisként hatott.
El camino és hasonló, más vallással kapcsolatos utalások pedig stilisztikai elemként kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy az írásművet lelkivé emeljék.
A könyvre amiatt esett a választásom, mert több helyen olvastam róla, hogy az író egy különleges alkotása. Hááát... Ami azt illeti a témaválasztás pikantériáját tekintve valóban különleges. Azonban be kell vallanom nem az én ízlésemnek való. Jobb szeretem a sorok közül kiolvasni a rejtett mondanivalót, vagy akár az érzelmeket, mint a naturalista valóságot, ennyire instant leegyszerűsített formában megkapni.
Az új választottam már most - a 8. oldal után - jobbnak tűnik. Szerintem nem fogok csalódni Nyírő József Halhatatlan élet című művében.
3 megjegyzés:
Szia!
Én a "Veronika meg akar halni" c. könyvet olvastam tőle, és hasonlóképpen nem tetszett. Az volt az érzésem, hogy aki írta, profi pszichiátriára járó lény, aki nagyon okos ugyan, de az embernek nem lesz tőle jobb kedve.
Viszont Ken Follett nagyon tetszik. Sokáig nem volt időm olvasni szépirodalmat, de most folytatom. :)
Szia Bea!
Ken Folettet én is olvastam. A Tű a szénakazalban egyik kedvenc könyvem volt sokáig, A katedrális nagyon, a Kaland Afganisztánban szimplán tetszett. Én is szeretnék több időt szentelni az olvasásra, most úgy tudom megoldani, hogy villanásnyi időket csenek, és 1-2 oldalt gyorsan befalok. :)
Köszi a tippeket, még tervezem, hogy több Ken F. könyvet elolvasok. Én most "A katedrális" folytatását olvastam, (Az idők végzetéig)most akkor belekezdenék már az első részbe is. :O
Régen abszolút képben voltam, hogy mit érdemes elovasni, de ez mára erősen elhalványult, újra kell éleszteni. Persze, akinek családja van... és még kézműveskedni is szeretne...
Megjegyzés küldése