Előrebocsátom, hogy koppintani fogok. Nagyon szeretem a könyveket (is és még sok minden mással vagyok így - sajnos nagyon sok mindent szeretek nagyon - ilyennek teremtett a Jó Isten). Mohón falom azokat a blogokat, ahol némi könyvismertetőt, vagy csak értékelést találok. Mivel időm nagyon kevés adódik (már talán meg sem kellene említenem ezt a tény, mert szinte minden bejegyzésem tartalmazza és uncsi lehet mindig ezt olvasni, de a tény, az tény) szabadidős tevékenységekre, annak is jelentős részét kézimunkával töltöm, olvasni már végképp nem jut. Elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és lopok perceket, akár csak 1-1 oldal erejéig is. Kell nekem ez... ugyanúgy lételem, mint a kézimunka vagy a zene... bármelyik nélkül sivárabb az életem.
Nagyon tetszik Zazálea módszere, ezért ha beleegyezését adja, akkor hasonló módon megosztanám, hogy éppen mivel kötöm le a gondolataimat. Zazi, szabad? Persze az én listám talán 5 év alatt lesz olyan, hosszú, mint az övé, de ugye nem is ez a cél, hanem maga az élmény... A blogolás egyfajta önfeltárulkozás. Mindenki maga dönti el, hogy mennyit mutat meg magából. Nincsenek exhibicionista vágyaim, mindig szerettem a háttérben megmaradni. Mégis elindult valami előre nem meghatározott dolog ezzel a bloggal. Szűk kaput nyitottam a világomra, mondhatni egy síkot próbáltam megmutatni, s kevésnek bizonyult, illetve egy torzó jelent meg, ami sok (félreértésre okot adó) hiányt hordozott. Ez van.
Az első (jééé, egy újabb első...), néhány hete éppen folyamatban: Paulo Coelho: Tizenegy perc
Majd kiteszem az oldalsávba, de most szaladok ebédet főzni.
2 megjegyzés:
Dehogy haragszom, örülök! Éppen eldöntöttem, hogy mint régebben, most is majd leírom, mi a véleményem az adott könyvről. Mert olvasni öröm. Hát olvassunk! :o)
Dehogy haragszom, ellenkezőleg! legyen ez egy mozgalom, majd kitalálom a módját, menetét, 2011-től. :o)
Éppen arra gondoltam, megosztom a véleményem az adott könyvről, úgy, mint régebben, nemcsak jelzésszerűen.
Mert olvasni öröm. Hát olvassunk!
Megjegyzés küldése