"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. november 1., hétfő

Az elveszett gyermek esete és más kreatívságok

Az úgy volt, hogy kora délután kissé betegecske gyermekecske csacsogva játszadozott a nappaliban. Éppen ebéd készült a konyhában, ennek okán szemmel tartani őt csak néha-néha jutott idő. Majd hirtelen néma csend lett. Ismervén szokásait, tudtam, hogy elaludt éppen annak a tevékenységnek a közepén, amivel foglalatoskodott. Indultam is, hogy bevigyem az ágyába. Vittem volna, de a gyermek eltűnt. Kerestem minden lehetséges helyen, még az asztal alatt is, sosem tudni alapon... Közben percek teltek el és kezdett izgalmassá válni a dolog, mikor megpillantottam két kis lábacskát kikandikálni itt:




Egyik reggel, pizsamásan a következő játékot találta ki cseppem. Apa gyerekkori kasírozott fényképe előkerült (mert mi ismételten költözés közepette vagyunk), s ő elhelyezett rajta némi kiegészítőt, ami igazán jó móka volt mindkettőnk számára. Íme:

Apa-nyuszi közelebbről:

S a huncutul elégedett alkotó:

Ezt újra és újra el kell játszani:

Valamicskét én is alkottam: beret készült mami számára (mármint anyukámnak).

A beretet itt Boróka viseli, mama pedig Borókát beretestül a hátán hordozza. :)


Kötéssel, horgolással igen ritkán van alkalmam "bajlódni", ezért ebbéli bejegyzéssel kissé ritkábban fogok jelentkezni. De talán lesz még másként is! :)

4 megjegyzés:

Marcsimami írta...

Orsi, de örülök, hogy újra írsz!!!
Minden nap be-be néztem hozzád és csak vártam, vártam, vártam, hogy "életjelet" adj.
Szeretettel köszöntelek! :)))

Piszke anyóca írta...

Marcsi, nagyon köszönöm a kedvességedet, a kitartásodat, egyszóval mindent! :)

zsoka írta...

Már vártalak:-)
A papa mit szólt az új játékhoz?

Kicsianya írta...

ÉÉÉÉÉÉÉdes!!!:)))Egyem meg a kis szívét!
Jó újra hallani-olvasni Rólad!