Örömködöm

Ma sikerült megvennem az Amelie magazin egy példányát. Izgatottan lapoztam fel az oldalt, ahol a táskám képe látható. Elsőre átsiklottam felette. Ahogy Erika is írta, más a színe, sőt szerintem még a struktúrája is más, mint a valóságban. Szóval nem ismertem fel a saját művemet. Ez az én szegénységi bizonyítványom. :)

Az előző bejegyzésben látható képek - emlékeim szerint - hitelesebbek. Az örömöm azonban töretlen. Köszönöm Kókai Mónikának, a fonalshop.hu háziasszonyának és az Amelie magazin szerkesztőinek a lehetőséget! Nagy élmény volt számomra az egész folyamat résztvevőjének lenni: gondolok itt a fotózásra, bemutatkozásra, lap megjelenés izgalmára...

Továbbá köszönöm Joli mamának az önzetlen segítségét, hogy első kérésemre hozzáfogott a leírás ellenőrzésének és a minta tesztelésének, mindezt az utolsó pillanatra való tekintettel vasárnap délután, az őt is környékező időhiány ellenére vagy amellett... 

Bocsánat, Joli mama, hogy nem szóltam hamarabb, de ezzel a meglepetéssel szerettem volna viszonozni a szívességedet! :)

Továbbá köszönöm azoknak a kedves olvasóimnak, akik a háttérből drukkoltak a kiszivárogtatott információkból sejthető projekt sikerességéért, de ennél nagyobb öröm számomra a hűségük és kitartásuk, amivel mellettem állnak - még, ha nevüket nem is mindannyian vállalják. A létükkel és szeretetükkel erős támogató bázisát alkotják az alkotói munkámnak. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :)

A rejtély megoldódik...

Hogy melyik rejtély? A felhívás, amit a fonalshop.hu hirdetett. 

Nekem még nem volt szerencsém a ma megjelent Amelie újságot kézbevenni. Ha minden igaz, akkor ez a táska is megtalálható benne, persze az általam mindig panaszolt fotózási hiányosságaim kiküszöbölésével. Ami annyit tesz, hogy profi fotós, a maga ráérzésével, sajátos szemszögéből örökítvén meg szerény munkámat... No, ezek a fotók még nem azok, ez is saját munka.

Ennyi...

legalábbis eddig ennyi fért bele a sok elképzelés közül, amit Mosolyországnak szántam. Két bevásárló szatyor, jó kis innen-onnan való pamutból. A karamell színű fonal rendkívül rugalmas, egyenetlen fonású, igazi mindent elnyelő darab, ahogy a kép is illusztrálja. Három díszpárnát tettem bele, de kettő még simán elférne mellettük.

Ha már az egyikről szóltam, akkor a másikról is valamicskét az egyensúly kedvéért: világos sárga,puha pamut,  vékony selyemszállal keverve, ami szép fényt ad neki. Bízom benne, hogy új gazdájuk majd legalább olyan örömmel fogja viselni őket, amilyen öröm volt számomra az elkészítésük. :)

A szatyrokat saját magam után szabadon készítettem. Igaz az elmúlt évek alatt nagyon sok hasonlót láttam már a neten, mégis valahogy jobban szeretek saját megérzésből dolgozni. Nekem ez a fazon a kedvencem, ami nem túl hosszú, ámde buci kerekre pakolható. Hiába..., vonzanak a gömbölyded formák. :) Ez már több alkalommal kiderült. 

A szatyrok leírását szívesen megosztom. Aki szeretné, bátran írjon! :)