Még nem volt elég...

a meleg zokniból. Egy Bercinek, egy nekem. 

Adatok:

- 44-es és 40-es méret

- Yarnundyed worsted vastagságú angol merinói gyapjú fonal, saját festés (zöld és sárga színben), színe, mint az első képen, Colombus ruhafestékkel festve

- 3,75-ös bambusz zoknikötő tű

- 40 szemre kezdve

- Bordás mintával (3 sima egy fordított) a bokarészen és a lábboltozaton  

 

 

 

 

 

 

Két napja elkészültek, de nem volt kedvem sem a fotózással bíbelődni, sem netezni. Azt tervezem, hogy néhány pár Szeretetvarázs zoknit is fogok kötni, miután az éppen folyamatban levő takaró blokkokkal végeztem

Meleg, melegebb, legmelegebb...

s tovább már nem fokozható a zokni kategória, amit ma felerészben megalkottam. Nem biztos, hogy jó választás volt csipkét kötni a szárába, de Boginak megtetszett, így megkegyelmeztem a lábmelengetőnek és nem lett bontás áldozata. Beletúrtam ismét a fonalas kosárkámba, még mindig abba a bizonyosba, a többihez még hozzá se fogtam. S előtaláltam ezt a yarnundyed worsted vastagságú merinói gyapjú fonalat, amit már nem is emlékszem mikor zöldítettem-sárgítottam be. Nem éppen zokninak való, de mentségemre legyen szólva, számomra nem létezik túl meleg lábbeli. Az elkészült mű valahol a szobacipő és a zokni kategória között leledzik. Fonal van még, így megosztozunk rajta: Bogié a csipke verzió (worsted csipke olyan, mint az öszvér:), enyém lesz a csipkétlen változat. Most éppen ez utóbbin dolgozom. Ha jól haladok, akkor a mai napot két fél pár zoknival fogom zárni. 

Elnézést kérek a gyenge képminőségért, technikai okokból csak a telefon volt elérhető. 

Jajj, arról még nem szóltam, hogy a mintát magam ötleteltem bele a zokniba. Persze ez így ránézésre nem tűnik túl nagy érdemnek, mert ebben a loncsos medvére emlékeztető formában szinte elvész a minta, de megdolgoztam vele ám, fejben, kötés közben, sorról sorra belegondoltam a szemek közé a lyukakat, s asszem' mind a helyére került. 

 

 

 

 

Omm...

Az úgy volt, hogy lassacskán nyár lévén, zokni kötésére adtam a fejemet. Miért is? Mert fázom. Gyapjú kardigánban és gyapjú zokniban várom a nyarat. Az utóbbi hónapok csipke munkái után kifejezett felüdülés volt csak úgy kötni bele a nagy világba. Nem kell figyelni, sem számolni, csak róni a köröket, mint a Nascar-on. Közben lehet pihenni, gondolkodni, akár meditálni is. Az egyik legjobb mantra, ha nem a legjobb: sima, sima, sima, egy, egy, egy... folyton ismétlődő monotonitása közben hihetetlen mélységeket jár be az elme. 

"Mantra zokni" hihetetlenül puha és finom tapintású. Ilyen kényeztetésben még nem volt részem. Olyan, mint a  simogató selyem. 

Uru fingeringből kötöttem, kb. 5 dkg, 2,75-ös tűvel (passzé 2-es tűvel), 2 hajnalom ment rá.