Életjel...

Túl vagyunk egy hihetetlenül agresszív kruppos időszakon. Boróka felülmúlta testvéreit krupp szempontjából, pedig Bogi sem volt piskóta.
Ahogy írtam Jucu szépséges fonalából megkötöttem a nyakmelegítőt még a fonal megérkezése napján. Le is fotóztam, de feltenni már nem volt időm, úgyanúgy, ahogy gombot varrni sem. Pedig az még nagyon illene rá.
Íme a sál (de szokás szerint elégedetlen vagyok vele. Lehet, hogy lebontom):

Alkotunk

Betegállományban vagyok. Ezt az időt igyekszem kihasználni és teljes gőzzel megy a manufaktúra: kötök, drótozok, hímzek. Bár csoda tudja, hogy hogyan is van ez... nekem alig marad időm, hogy a kedvteléseimnek éljek. Pedig most aztán itthon vagyok. És mégis úgy kell időt csenni innen-onnan, leginkább éjszaka, hajnalban.
Boróka sem szeretne kimaradni az alkotás öröméből. Az ő kedvenc műfaja jelenleg a festés. A mondás igaz: Nem lehet elég korán elkezdni. Varázslatos színek kerülnek ki az ecsetje alól.

 

 

 

Közben kiötlöttem, hogy az idei karácsonyi lapok egy részét Boró nyomdázásaival fogjuk díszíteni.

Ezekkel, ni:

... és árad...

A történet így folytatódik:

 

 

 

Valami elszabadult

Valami elszabadult bennem. A fejem tele van tervekkel és rengeteg mindent szeretnék kipróbálni. Eddig ezek a dolgok születtek, mind gyakorló példány. Kérlek, ha segítő véleményed van, írd meg!

 

 

 

 

Tettek mezeje

Íme az első idei őszi sapi Királyfinak:

 

Ez pedig itt Királylányé:

Bár lenne több időm...

Alkotóvágy

Mióta az eszemet tudom és a kezeimmel manipulálni tudok, mindig alkottam valamit. Hamarabb tanultam meg subázni, mint írni-olvasni. Aztán következett a hímzés, kötés, makramé, gobelin... Még az első gyerkőcünknek, lelkes babaváró anyukaként takarót, hálózsákot, tutyit, kabátkát, pulóvert kötöttem. Majd ahogy sokasodtak a feladatok és a gyermekek, egyre kevesebb idő jutott rá. Ahogy a két nagy cseperedett, a kézimunkázás helyére lépett a velük való közös élmény-alkotások sorozata. A hattyúdal két hatalmas kötött cica volt. Majd a munka és a tanulás közepette teljesen kiszorult az életemből ez a fajta tevékenység.
Elhatároztam, hogy fogok magamnak időt lopni, mert ezt az örömforrást semmi sem pótolhatja. Az elmúlt egy évben erre szinte alig került sor. Most azonban beindultam. Látva ezt a sok gyönyörűséget amit az internet tár elém... szinte megszállottként keresem a szívemet hevesen megdobogtató oldalakat. Nem tudom, mások hogyan csinálják - nekem nagyon nehezen jön össze, hogy leüljek kötni. Mindig valaminek a rovására megy. De majd csak kialakul egyfajta rendszer.