Nyár, rendrakás, karkötő

Mi lehet az  összefüggés e három dolog között? Bizonyára van, aki annyira invenciózus, hogy megoldja a feladványt. Ha nem is az egészet, de az első részét biztosan. Azok kedvéért, akiknek ez nem megy elsőre, elárulom. A nyári szünet felkínálta az alkalmat a tároló kamrában az alaposabb rendrakásra, ami után szinte sóvárgott szegény.. Az elmúlt két évben kétszer is költöztünk, s az utóbbi fészekrakás után még nem sikerült minden dobozt maradéktalanul kipakolni az elmúlt nyáron, év közben pedig gondolni sem volt rá időm. Most elérkezettnek látszott az idő. Az ékszeres dobozomat (no nem a kincses ládára gondolok) az ékszer alkatrészeket válogatva találtam néhány megkezdett munkát, amit hipp-hopp befejezve két legyet ütöttem egycsapásra: lett egy új karkötőm, miközben egy kicsit pihentettem a pakoló üzemmódot. Persze hagy némi kívánnivalót maga után a végeredmény. Az utómunkálatokat még el kell rajta végezni, addig is a láncszem, s a kapocs megvan a nyár-rendrakás-karkötő között.

Újra itt

Egy kis idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Sok víz folyt le azóta a Dunán és a Tiszán is, s itt a kettő között a mi életünkben történt néhány változás. Most egy új út kezdetén állunk, kezünk a kilincsen, az ajtó már résnyire nyitva. Ennek az útnak a kezdete adta az inspirációt, hogy megosszam az életünk alakulását. Talán lesz, aki talál itt bátorítást, inspirációt, tapasztalatot, vagy bármi más hasznosat.a maga számára. Köszönöm a figyelmedet! Isten hozott!

Leveles tészta tízóraira

Holnap megint suli, és ennek kapcsán gondolkodóba estem a délutáni énekpróbáról hazafelé tartván: mit is vigyenek a nagyok magukkal. Nagyfiunk hétfőn estig koptatja az egyetem padjait. Kiadós mennyiség az, amivel ennyi idősen megtölti a hasát egész nap. Nagylány folyton koplal (értsd: vigyáz a vonalaira), így ellenállhatatlan étket szükséges csomagolni ahhoz, hogy garantáltan elfogyassza. Na, ja... bárki joggal mondhatja, hogy ezt elrontottam évekkel ezelőtt, és igaz is. Majd a kicsivel nem ezt, hanem mást fogok/-unk elrontani. Ő már szinte mindent megeszik.                                                                                                     Szóval leveles tésztára esett a választásom, mert azt hipp-hopp begyúrom és amíg hűsöl a hűtőben, addig elkészül a töltelék is. Persze a leveles tésztának egy éjszakát kellene a hűtőben töltenie, de szükség törvényt bont alapon most csak egy fél órácskát kapott. Jut eszembe: nyáron is elkövettem ezt a "szentségtörést", amikor a kézimunkás barátnőim jöttek látogatóba. Nem panaszolták, hogy bármi gond lett volna a leveles tésztámmal. Nem volt rá idő, mert pillanatok alatt eltüntették a bizonyítékot.                                                                                                        Ma estefelé csokis kosárkákat álmodtam holnapra tízóraiként. A tészta receptje innen való. 

A töltelék az alábbi: 100 g étcsokoládét gőz fölött felolvasztottam és hozzáadtam kb. 1 dl tejszínt, jól elkevertem, míg selymesen fénylő lett a csoki, majd lehűtöttem. 

A tésztából kosárkákat formáltam, s megtöltöttem a kihűlt, sűrű csokoládéval.

A tészta másik felét sós töltelékkel töltöttem meg (fűszeres paradicsomszósz és reszelt füstölt sajt), így és innen.  A tetejét még szeletelés előtt megkentem felvert tojással és lenmaggal szórtam meg. Nincs kétségem abban, hogy sikere lesz mindkettőnek.

 

  

A természet megtermi gyümölcseit

Kökényszüretre indultuk ma délután a kertvégi erdőbe, hogy szörpnek valót gyűjtsünk. Mint már megszoktuk a program részben átíródott, mivel egy csipkebogyóval gazdagon megrakott bokor tárult elénk az út szélén, aminek nem lehetett ellenállni. Mondanom sem kell, hogy amikor csipkebogyót kerestünk, nem találtunk, s most íme, jól megraktuk kosarunkat. Végül a kökényszüret sem maradt el..Két kiló gyümölcsöt sikerült begyűjtenünk, s lett volna még többször ennyi, ha az idő nem kényszerít minket a hazamenetelre.

Tökfaragás anno...

 Készülünk az idei tökfaragós kézműves foglalkozásunkra. Most éppen az "anyagbeszerzés" fázisában vagyok. Addig is hoztam a tavalyi képeket, a hittanosaimmal és a szüleikkel közös alkotásainkról. A dolog apropóját - minden félreértést elkerülendő - nem az angolszász eredetű Halloween adta. Van nekünk jó kis magyar hagyományunk a töklámpás készítéséről, legalábbis kicsi koromból emlékszem rá, hogy nagyszüleim meséltek róla, hogy ők gyermekként spárgatökből faragták a lámpást. 

Ismeritek a mondást? "Fénylik, mint Salamon töke." Ez a szólásunk egészen 1081-ig vezet vissza minket. Érdemes ezzel is megismerkedni, hiszen van élet Amerikán innen is és volt tökfaragás a Halloween előtt is kis hazánkban.

 

 

 

  

Terézke

Lizieux-i Szent Teréz emléknapja volt október 1-jén, s ez volt az egyik témája a mai hittanóránknak. A harmadikos kislányokkal ezeket a kis Terézkéket sikerült elkészítenünk. Mivel ma zárva volt az óvoda, Boróka velem töltötte a napot. Ő is örömmel vett részt ezen a foglalkozáson, és míg a "nagyok" elkészültek a munkájukkal, addig kiszínezte a rózsás színezőjét, majd elkészítette saját Teréz bábuját (itt lent, jobb oldalon). 

A kifestő innen való.

A jobb oldalon látható színező elkészítését szintén Kis Szent Teréz ihlette. Rövidesen azzal is elkészülnek a kislányok.

Az iskolától a plébániáig sétálva ez a gyönyörűséges fa fogadott minket, aminek nem tudtam ellenállni, de sajnos a mobiltelefonom fényképezője nem képes visszaadni azt a látványt és színvilágot, ami a szemünk elé tárult.

Gyapjú nap helyett gyapjú nap

Jó előre belőttem magamnak a dátumot (szeptember 21.), hogy idén végre ott lehessek pici lánykámmal aCsillagműhely Gyapjú napon. Ám ahogy ez lenni szokott: Ember tervez, Isten végez. A dolgok valahogy másként alakultak és már jó ideje folyamatosan tanulgatom, hogy elfogadjam, ha másként alakul az élet, mint ahogy azt elterveztem. Szeretem is ennek a spontaneitását, amellett úgy fogom fel, mint egy kaland, ahol a Nagy Rendező maga szövi az életem szálait, nekem csak asszisztálnom kell hozzá, s nem meglepetés már számomra, hogy a dolgok ilyetén módon mindig jól végződnek. Nekem az alábbi idézet ezt is jelenti: "...más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod." Jn 21,18

Szóval úgy adódott, hogy a hittanos tanévnyitó játék- és kézműves délutánunk, s a Veni Sancte szentmise éppen erre az ominózus szombatra délutánra esett, melyen a fent említett Gyapjú napra készültünk. Ettől függetlenül erre a tanévnyitó délutánra gyapjú nemezelést terveztem, ami sikeresen meg is valósult. Nem úgy, mint a bográcsgulyás. A rossz időre való tekintettel elálltunk az udvari főzőcskézéstől, s lett helyette zsíros kenyér, ami népszerűségben nem maradt el a tervezett gulyástól. Ilyen jóízűen én magam sem tudok más körülmények között zsíros kenyerezni, mint ezeken a közös összejöveteleken, ahol más íze van a falatnak, legyen az kenyér, hagyma, tea, zsír, ropi, bármi.

A falatozás előtt, után készítettünk tulipánt, karkötőt, golyókat, fülbevalót, nyakláncot. Az ékszeralkatrészekkel együtt előkerültek a gyöngyök is, így jó néhány gyöngy fülbevaló is készült. Így esett, hogy családi kézműves foglalkozáson vettünk részt (persze sokkal szerényebb és egyszerűbb kivitelben), csak a helyszín volt más.

 

A fotózásra nem jutott időm, így csak néhány képet sikerült elcsípnem az alkotás öröméről. Az elkészült művekről szintén lemaradtam, csak a saját fülbevalómat (amiből fél párat sikerült is elveszíteni), valamint a láncaimat tudtam fényképezni és azt a néhány dolgot, ami megmaradt.