Villámsütire bukkantam, ami éppen nekem való, mivel nagy volumenű sütögetést nem tudok bevállalni. Ezekben a napokban még kevésbé, mint eddig. Az eredeti recept itt található. Nekem muszáj volt ettől eltérnem, mivel a nagy sürgés-forgás közepette leemelni kívánt mérlegemet leejtettem a földre, s az meg is adta magát ennek az attrakciónak. Így a következőképpen improvizáltam a receptet:
1 teásbögre liszt, 1 teásbögre cukor, alsóbb kategóriájú Mikulás csokoládék, úgy találomra, kb. két "összemaréknyi", egy fél margarin, a többi ugyanaz, mint az eredeti receptben. Ebből a mennyiségből jóval több lesz, mint az eredeti mennyiségből. Most gyurmuszoltam össze a harmadik tepsinyi mennyiséget (36 db) és kb. a tészta fele még megvan.
A leírástól kicsit eltértem, s a következőképpen készítettem el:
A szárazanyagokat összekevertem: liszt (átszitálva), kakaópor, szódabikarbóna, cukor. Hozzáadtam a tojást és a megolvasztott margarint, valamint a maradék mikuláscsokikat és egy csipet sót, ami nélkül süteményt nem készítek, mert "üres" lenne az íze.
A sütéssel nagyon kell vigyázni, jól eltalálva a pillanatot, amikor éppen megfelelő az állaga. Az első adag (amiből alig sikerült megmenteni a képen látható mennyiséget), kihűlve kicsit keményebb, de omlós, így élvezhető. A második adagot gondolomnyi idővel előbb vettem ki, ez hihetetlenül ínycsiklandó lett: kívül roppanó, belül puha, krémes... hmmm.... nálam függőséget okozott első fogyasztásra.
S itt fog állni rövidesen a süti fotója (remélem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése