Megkésett beszámoló Mikulás érkezéséről. Eljött, nem is akárhogy... Úgy volt, hogy szánon érkezik, de másként alakult a dolga. Idén először volt nálunk községi Mikulás, ami annyit tesz, hogy végigvonul az egész településen, a főbb helyeken megáll és a jó ;) gyerekeknek mindenféle finomságot osztogat a jó öreg. A Mikulás prominens személyiség volt, nem más, mint újonnan megválasztott polgármesterünk. Az óvoda előtt gyülekeztünk, s röpke egy óra várakozás után megérkezett a kompánia kivilágított terepjárókon. :$ Jött vele vagy húsz krampusz, akiknek a szarvuk piros fénnyel villogott az éj sötét leple alatt. Leánykám igencsak megijedt a sötétben vihorászó ördögfiókáktól, akik nem mellesleg vastaghangú, meglett emberek voltak. Boróka hamarosan megállapította, hogy a plébániai Mikulás neki jobban tetszett.
Már tavaly is elgondolkodtam rajta, hogy egészséges dolog-e az, hogy a Mikulás egy hétig jön és hoz ajándékokat??? Emlékeim szerint hozzám minden évben egyszer jött, amit izgatottan és egyre fokozódó örömmel vártam. A tavalyi évben az volt a benyomásom, mintha apró pénzekre váltanám ezt az örömöt és fillérenként adagolva kapná meg Boróka, azáltal, hogy megengedem, hogy a különböző családtagok a hét egy-egy napján idelátogatva átadják a maguk Mikulásának küldeményét. Meg is fogadtam, hogy idén ilyen nem lesz. Hmmm... nem is lett, mert begyűjtöttem mindent és egyszerre kapta meg. Ámde most új év, új helyzetet teremt... a Mikulások canossa-járásának lehetünk tanúi. A csodába... már megint sikerült melléfogni! Ez sem lesz többé! Új év, új fogadalom... :) Azt hittem, hogy a két szinte felnőtt gyermekem után sok meglepetésben nem lesz részem picurkánk nevelgetése során. Jelentem tévedtem, és nem unatkozunk! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése