Az időről...

Restellem, de saját termést hozni, mutatni nem tudok. Elkövettem néhány kézimunkát az elmúlt időszakban, s ha bátorkodnék is előhozakodni vele, nem jutok el odáig, hogy feltöltsem, beszerkesszem, írjak mellé. Addig is idegen toll ékességét hoztam, lélekemelőként:

Állj meg és nézz szemébe!

Lépésben sétálva, ütemesen rohanva, szamáron baktatva, kocsin, szánkón haladva, lovon ügetve, vágtázva, kerékpáron, motorkerékpáron, Trabanton, Mercédeszen, 50-nel, 200-zal, száguldó vonatokon, vitorlázón, Boeingon versenyt repülve az idővel, űrhajón az űrben ... Gyorsan, gyorsan, nem számít az erdő, a virág, a madár dala, a legelő állat, a teremtett világ ezer szépsége, sőt a másik ember sem, akkor sem ha szép, vagy éhes, ha gyermek, vagy öreg. Pontot se tettem, hogy érezhető legyen a mi, mai rohanó tempónk.
Gépek diktálják a munkánk ütemét, felhasznált száz és száz könyv felsorolt címe a diploma értékét, kapcsolat sorozatokkal mérik az u. n. szerelmet. Legalább két munkahely kellene a megélhetéshez, öt-hat fizetés az igényeinkhez.
Fáradtak vagyunk, kiégettek. Élünk, de nem tudjuk minek, mi a célja életünknek. Már kedélyvilágunk sem változik, ha a borús ég után végre kisüt a nap. Nincs már semmi érték számunkra. Élet, lélek, Isten, templom, világnézet, erkölcs, becsület, önzetlenség, szeretet, e szavaknak már nincs visszhangja bennünk.
Házasság, gyermek, nem a boldogságunk előidézői. Még jó, hogy van válás, meg abortusz. Szülő meg nagyszülő talán csak nem várja el, hogy velük is törődjünk?!

Kétezer évvel ezelőtt is baj volt az értékekkel. Nem volt érték a betlehemi Gyermek, se a főpapoknak, se az írástudóknak, se a jeruzsálemi népnek, s a királynak is csak annyira, hogy miként tudja eltenni még időben láb alól.
Mária csendes, van ideje kisfia részére. József csendes mindent megtesz és elvisel a kicsiért. Pásztorok figyelik a természetet, az állataikat és az eget: mennek is, sőt szegénységükből szeretet ajándék is kitelik. Pogányok jönnek hódolni, volt idejük megfigyelni a csillagokat.
Rohanó, érték vesztett fiatalok, emberek! Álljatok meg a jászol-szegénységében fekvő Gyermek előtt. Nézzetek szemébe. E szempár dalolja: Atyám jövök, hogy teljesítsem akaratodat! Boldog, mert szeret és értünk jött, hogy értünk áldozza életét.
Egyik szeme szívembe kiáltja: Nézd, hogy szeret az Atya téged, érted küldött e világba, hát láss!
A másik szeme csendes könnycseppel jelzi, annyira szeretlek, hogy a kereszten halok meg érted!!!
Állj meg és nézz szemébe! Biztos megérted, hogy miért élt Ő és hogy élj te!

Gyulay Endre