"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. augusztus 9., hétfő

Minden jó...

Helyesebben minden úgy jó, ahogy van. Meg kell, hogy valljam, az összes eddigi táborunk közül ez a legjobb. Bár eddig minden nyáron ugyanez volt a benyomásom. Mára elmondható, hogy minden a helyén van, mindenki tudja a feladatát, egymás keze alá dolgozunk és egy olyan összhang van közöttünk, amit kottázni lehetne. Ez a fajta öröm, amiben részünk van, leírhatatlan. Nem kell hozzá más, mint megálmodni és belekezdeni, a többi megy magától. Egyfajta alkotás ez is... eltervezni, létrehozni, s évről-évre, napról-napra finomítani. 
A legjobb benne az, hogy a nap végére az elvégzett sok munka következményeként annyira kifáradok, hogy egyfajta eufóriával vegyes zsibbadtság vesz erőt rajtam. Hajnalban kelek, hogy minden elő legyen készítve, mégis minden nap itthon marad valami. Leginkább amiatt történik ez, mert számtalan apró dologra van szükségünk a megfelelő komfortfokozat kialakításához a gyerkőcök számára. Persze nem luxuscikkekre gondolok, hanem a foglalkozások változatossá tételére. Itt jegyzem meg, hogy a babzsákokat még mindig nem volt időm megvarrni. Na, emiatt egy héttel megtoldom majd a napközit, hogy a sok játékot, amit vele terveztem, meg tudjuk valósítani. :D 
Bár délután 4-ig vagyunk nyitva, minden nap 6 óra tájékában fordult a kulcs a terem ajtaján.  A napvégi elpakolás, takarítás ideje ez, miközben mindig van idő a nap emlékezetes pillanatainak felidézésére. Volt olyan nap, amikor a szülőkkel beszélgettünk két óra hosszát úgy, hogy észrevétlenül elszaladt az idő, s csak eztán következett a takarítás. Hétvégére itthon torony magasságú szennyes várt, s nem sorolom a házimunka véget érni nem akaró lépéseit.  Mindezek mellett elmondhatom, hogy megérte!!!!! Fantasztikus napokat éltünk meg és még nincs vége. A héten folytatás következik. Mivel augusztusban végig zárva tartanak az óvodák, ennek okán érlelgetem magamban a dolgot, hogy végig "üzemelhetnénk" a hónapot. Akár dejavu is lehetne a dolog, mert eddig minden évben ugyanezek a lépések ismétlődtek, annyi különbséggel, hogy idén megteszem és folytatom. Ezidőtájt szokott megszületni az igény és az elhatározás, hogy a tanév során is rendszeresen találkozzunk. Egy  játszóház-tanoda terveit hordozom magamban az első magam szervezte tábor óta. Nem kezdtem bele, mert pályázati lehetőségre vártam, de úgy látom, hogy ha tovább várok, akkor csak álom marad a szép elképzelés. Most, hogy sok mindenünk megvan a folytatáshoz, belekezdtem a konkrétabb tervezésbe, ami egy gyermekcentrum megalapítása, ahol délelőtt foglalkozással egybekötött gyermekfelügyeletet vehetnének igénybe a szülők - leginkább anyukák - arra az időre, amíg az aktuális ügyeiket elintézik (orvos, posta, bank, bevásárlás, urambocsá egy kis pihenés). Kismamák tudják igazán, hogy mekkora szükség van erre. Szintén a délelőtti órákban indulna egy ovihoz szoktató csoport. A délutáni órákra korrepetálást és fejlesztőfoglalkozásokat tervezek, köztük iskolaelőkészítő foglalkozásokat. A kora esti órákra is lenne  tevékenység, mivel vannak szülők, akik 6-7 óra tájékán érnek haza a munkából és óvodáink 4 órakor bezárnak. Hivatalosan 6 óráig vannak nyitva, de van eszközük az óvónőknek, hogy elérjék, hogy 4 előtt 5 perccel már ne legyen gyermek az intézményben - sajnos. Nagyon kényelmetlenül érzem magam amiatt, hogy ilyen körülmények között élünk itt, a mi kis községünkben. Egyáltalán nem értem, hogy aki ennyire nem szereti a munkáját, az miért nem váltott az évek során. Miért kell gyermekek és családok életét megnehezíteni, sőt megkeseríteni azzal, hogy nem találta meg a kedves óvónéni a számára elfogadható hivatást? No ezt mind csak zárójelben gondolom, mert nem kenyerem az értelmetlen, céltalan háborgás. Alapvetően hálás vagyok ezért a helyzetért, mert ilyen körülmények között tud talán létrejönni az, amit fentebb írtam. Mondhatni, hogy a vákuumerejű szükség hozza létre, no meg egy csipetnyi fanatizmussal határos elhivatottság, amiben nálam nincs hiány. A terveim megvalósításával azt is igazolni szeretném, hogy  téves gondolkodás az, ami szerint azt hisszük, hogy a pénz irányít mindent. Lehet pénz nélkül is, csak temérdek jó szándékra van szükség. Összegezve valóban elmondhatom, minden úgy jó, ahogy van. Megettem már a kenyeremnek talán felét, s ez alatt az idő alatt megtanultam mindennek örülni. Meglátni a szépet, a jót ott is, ahol elsőre nem gondolnám. Csak így tudok adni magamból másoknak. Aki próbálta már, tudja, hogy minél többet ad magából (nemcsak a feleslegéből), annál többet kap vissza. Ez sokak számára éltető erő.

Hmmm. nem erről szerettem volna írni, de ez jött ki az ujjaim végéből. Idekívánkozik néhány pillanatkép az elmúlt hétről:

 Hogy mitől volt virágos kedvem???

Építkeztünk..

 
 Festettünk...

 

 

 

 
 Itt még a ráncaim is kisimultak

 
 Napkorong fonással karkötőt készítettünk



 
 Végre megérkezett, amit úúúgy vártunk, hogy még védőfelszerelést is hoztunk magunkkal...

Egy dologra nem jutott idő: kötésre, horgolásra, de ennek hiányát csak hajnali kettőkor éreztem, ahogy be is számoltam róla. Napközben erre gondolni sem volt alkalmam. S ez is így jó, ahogy van.


 

7 megjegyzés:

Kriszta írta...

Jó volt olvasni a soraid, a képek meg önmagukért beszélnek :)
Sok szerencsét és kitartást az álmaid megvalósulásához!

Eta írta...

Nagyon szép dolgot visztek véghez, legszívesebben beszállnék. Sok sikert a tervekhez. Remélem, minden úgy lesz, ahogy szeretnéd.

Macus írta...

Tényleg nagyon elhivatott lehetsz ebben a témában, ha ilyen nagy terveket fogsz megvalósítani!
Sok erőt hozzá!
A képek alapján biztos, hogy a gyerekek nagyon élvezték a hetet.

Judit írta...

Minden elismerésem, szemlátomást mindenki jól érzi magát!

Piszke anyóca írta...

Judit, nagyon köszönöm! Igen, nem tudjuk abbahagyni azóta sem. Bár másfél hetesnek indult a napközi, a héten is voltunk 3 napot és a jövő héten is megy tovább. :)

Vike írta...

Szerencsések azok a gyerekek és szüleik akik hozzád járhatnak! Ritka az ilyen elhivatott pedagógus mint te. Egy átlagos pedagógus keze alatt (aki csak a munkaidő végét várja) csak azok a gyerekek érvényesülnek, akik viselkedésükkel felhívják magukra a figyelmet. A túl elevenek, akiket mindig szemmel kell tartani és fegyelmezni. És a határtalan magabiztosak, akik mindig szerepelni akarnak. Mindkét típus eléri, hogy a középpontba kerül, mindenki csak rá figyel, s ezáltal fejlődik az egója. Bezzeg az én csendes, okos de szürke gyerekemnek nincs sikerélménye, mivel nincs vele probléma és jó tanuló a tanárnak nem "kell" foglalkoznia vele. Sajnos ezek az átlagos pedagógusok csak leadják az órát és nem éreznek késztetést, hogy alakítsák, fejlesszék a szürke gyerekek személyiségét. Több ilyen emberre lenne szükség mint te! Sok erőt és kitartást kívánok a munkádhoz!

Piszke anyóca írta...

Kedves Vike! Köszönöm a véleményedet. Szerencsésnek én mondhatom magam amiatt, hogy nemcsak 8-tól 2-ig vagyok pedagógus, hanem azon túl is az lehetek, mert vannak ők, akiket te is említesz: a szürkék, a bicebócák... :)