Holnap...

reggel kezdődik a luxusutazás. Akár annak is tekinthetem, hiszen a hosszú évek alatt általam befizetett egészségbiztosítási járulékért cserébe most igénybe veszem a jogos jussomat, eü. szolgáltatás formájában. Egyfajta rutin műtétnek nevezett beavatkozásnak vetem alá magam, amin előttem több ezer ember átesett gond nélkül, ami mindaddig egy megnyugtató statisztikai adat, amíg nem rajtam akarnak lyukat ejteni, szabni, varrni (kézműveskedni? hi-hi). Élénk fantáziájú ember lévén sok minden gondolat átsuhant már a gondolkodó szervemen, s bár olybá tűnhet, hogy félek, meg kell, hogy nyugtassak mindenkit: félelem nincs bennem.
Hiszek abban, hogy a ránk gondot viselő Atyának minden élettel személyes terve van, így nem marad más feladat számomra, minthogy belesimuljak ebbe a jóságos akaratba, ami bárminemű legyen, véletlennek nem mondható, csak a javamat/unkat szolgálja.

Prohászka Ottokár: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.