"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. április 30., péntek

Azt hittem, hogy...

a kendőtű azon apró csecsebecsék egyike, mely nélkül gondtalanul élhető az élet. Miután notorikus kendőviselő lettem, rá kellett jönnöm, hogy meglehetősen snasszul mutat nyakba csomózva ez az általam kedvelt ruhadarab. Illetve olykor viselhető így is, megfelelően laza öltözékkel, no de hogy mindig egy nagy gubanc virítson az állam alatt, azért ez mégsem járja. Bár előnyére legyen mondva, kellőképpen takarásba kerül általa a hölgyek egyik kényes pontja, nevezetesen a nyak, ami egy bizonyos kor felett - tetszik vagy sem - de megadja magát az idő vasfogának. E vigasztaló gondolatok mellett vagy ellenére sem szeretnék folyton puha, boglyas csomót viselni a nyakamban. Vállon átvetve pedig lehetetlenség viselni, ha folyamatos mozgásban vagyok, mert időről-időre szétnyílik. Az igazítgatását nagyon hamar meg lehet unni. Ez a módszer sem jobb, mint a csomóra kötés. Ettől sokkal több lehetőség rejlik a kendők, sálak rögzítésének mikéntjében. Íme egy mai hevenyészett próbálkozás, mely ebből a célból született:



A lehetőségek száma végtelen. :) A kidolgozásra még bőven kell időt fordítani, de elsőre, ráadásul a magam számára nagyon megfelelő lesz.

1 megjegyzés:

Macus írta...

Nagyon jó ez a tű. Tetszik.