"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. március 7., vasárnap

És végre, valahára...

elkészült őkelme szeszélyes fecskefark kisasszony is (nem érdemli meg, hogy Swallowail-nek szólítsam). Mit mondjak, nem voltunk jóban az utolsó fertályban. Tegnap éjszaka heves indulatok közepette bevágtam a kosaramba azzal a megmásíthatatlan elszántsággal, hogy lebontom az egészet és elfelejtem, hogy valaha is kezdtem vele valamit. Úgy tűnik nem csak őkelme szeszélyes, hanem én magam is, mert reggelre - miután kialudtam magam valamelyest - megváltozott érzelmekkel ébredtem és adtam neki még egy esélyt. Jól összeszedte magát ő is, én is és megértük az utolsó szem leemelését. Lehet, hogy nem részletezem a viszontagságainkat. Mivel makacs és meglehetősen dacos tudok lenni az olyan helyzetekben, amikor a képességeim határait súrolgatom, ezért elhatároztam, hogy rövid időn belül belefogok egy újabb fecskefark megkötésébe.

Akkor mutatom őt áztatás és blokkolás előtt:

 

  

  

  


4 megjegyzés:

Karina írta...

Ez valami csoda gyönyörűség! Ilyen lehetne az én fonalamból is, ha tudnék kötni? Teljen benne sok örömed! Mennyi fonalból jött ki? A mintát meg lehet találni valahol magyarul és érthetően leírva??

Macus írta...

Kár lett volna lebontani...

krókusz írta...

Szép lett, Piszke! Sőt, nagyon szép. Ami kellemetlen volt belőle, úgyis elfelejted... :-)

Piszke anyóca írta...

Karina, igen a te fonaladból is lehetett volna... ha... A mostani fonaladból viszont csodás baba takaró lesz. :) Ebben biztos vagyok.

Macus, olyan aranyos vagy! Te voltál az egyik, aki végig kitartott és biztatott, hogy ne bontsam le. Köszönöm! :)

Krókusz, ez biztosan így lesz. Már most is a kedvencem. :)