Sapka, sapka, sál, sál, sál, mamusz...

Körülbelül ezek a felsorolt dolgok töltik ki a mostani szabad perceimet. Újabban úgy tudok egy kis időt lopni kötögetésre, hogy ha autóval utazunk, akkor magammal viszem az aktuális munkáim egyikét és útközben kötök. :) Örülök, hogy eszembe jutott ez a lehetőség. Erről jut eszembe, hogy anyukám a mai napig álmélkodik rajta, hogy kisgimnazista koromban tévé nézés közben is kötöttem. Emlékszem rá, hogy akkor is mindig az volt az érzésem, hogy nem tudok annyi időt szánni a kötésre, mint amennyit szeretnék. Illetve sokkal több ötlet, lehetőség, kedv van bennem, mint amennyit ki tudok kötni magamból. Pedig, akkor még gyermekeim sem voltak... Nem értem...

Ami már elkészült (az első kettő még gombról álmodik):

 

A sál színét egyik kép sem adja vissza élethűen.

 

 

A sapka már régebben elkészült. Most lett teljes a szett.

 

Boriska nyakmelegítője ez a szép málnafagyi színű:

 

 

 

Ez a szép spenótzöld végre gyapjú fonalból készült. :) Magamnak gondoltam. Ha nem szeret bele egyik lánykám sem, akkor meg is tartom.

 

Amikor kislány voltam, mindig nagy izgalommal töltött el, ha "összeöltözhettem" anyuval. Volt néhány ruhánk, ami egyforma volt, és mindig nagy öröm volt számomra, sőt kifejezetten büszke voltam, ha mindenki látta, hogy mi összetartozunk. Talán tudat alatt ez motivált abban, hogy a picurkánkkal egyforma sapkánk legyen.

Borisunk sapkája az, ami már elkészült. Majd ehhez is szeretnék nyakmelengetőt kötni. Készülőben az én sapim is, jó kis pamut fonalból.

 

 Mamusz fotója később.