Tavaszváró gondolatok

Bár odakint tombol a hideg - valójában csak a napokban kezdett próbálkozni a tél -, azért én már a csontjaimban érzem, hogy közeledik a tavasz. Sőt, már itt kopogtat a küszöbön. Lehet sütkérezni az élénken fénylő, új életet előcsalogató, tavaszi napsütésben. Ha nem lenne ősz és tél, nem is tudnám annyira élvezni az olykor csak percekre előbukkanó februári napsütést. Szükség van erre a néhány hónapig tartó lassításra, hogy jobban szemügyre vegyem azokat a dolgokat, amelyek mellett sokszor csak elszáguldok. Néha jótékony hatású, ha féket iktatok be, de olykor még jobb, ha megállok. A rövid nappalok, a fogyatkozó fény, az ünnep előtti várakozás mind asszisztálnak ehhez a létbeli lebegéshez. A félhomály, a meghittség is a feltöltődést szolgálja.
És most, hogy a felszín alatti erők pezsegni kezdenek, a napocska csiklandozva csalogatja a zsigerekben bujkáló energiákat. Valami ismét elkezdődött, akár új élet, akár új kaland, valami elkezdődött... Teli vagyunk várakozással, örömmel, a meglepetés izgalmával, vidámsággal, tettrekészséggel és derűvel... Éljen az élet!!!!!!!