Van számomra egy kb. 15 éve megunhatatlan altató dal. Már a legnagyobb palántát is ezzel altattam és a kicsi is könnyűszerrel elszenderedik rajta:
Szép csillagos az ég,
Elcsendesül a rét,
Ezüstös fényét hinti a ránk
a holdsugár.
Már fújdogál a szél,
Egy tücsök hangja kél.
Lágy puha fészkén elszunnyadt
a kismadár.
Bérceken túl, a völgyben lenn
a fényes napkorong is elpihent.
Hát aludj gyermekem, álmodj csak csendesen,
a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.
2008. augusztus 3., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése