Az előző bejegyzésben említett autogram megszerzése mókás körülmények között történt. Koncertről hazafelé andalogván a Várfok utcában nyílként suhant el mellettünk Lovasi András. Legnagyobbik gyermekem ezt látván toll és levegő után kapkodott. Nálam, a táskám mélyén, oldalzsebekben, s ki tudja még hol nem, mindig van néhány íróalkalmatosság - szakmai ártalom. Rögvest kaptam is kedvenc Zazálea szatyromhoz :), s vakon előkaptam az első kezembe kerülő írószerszámot, illetve az annak vélt horgolótűt - kézimunkás ártalom (?). Nem volt nehéz leolvasni nagyfiam megrökönyödött arcáról: ezzel meg mit kezdjek? Azért toll is akadt, s ahogy már említettem a hőn áhított kézjegy is megszerződött. A horgolótű pedig jobb napokra vár - bár ma már bevetésre került.
Sebtében távozó művész úr...
1 megjegyzés:
:o))))
Megjegyzés küldése