Kézműves sajt

Nem nagyzolástól vezérelve adtam a posztnak ezt a címet, hanem mert szimpatizálok és megpróbálkozom mindennel, ami házilag készült. Aprócska lány korom óta csalogatóan hívogat minden, amit a két kezemmel elkészíthetek. Így láttam a nagyanyámtól és édesanyám is maga készíti el mind a mai napig, amit csak lehet. Hálás vagyok azokért a napokért, amikor magamba szívhattam a tevékeny élet küzdelmei mellett a felszabadító öröm szívet melengető balzsamos illatát. Bízom benne, hogy gyermekeimben továbbél majd mindaz, amit magam is örökül kaptam.

No, megelégelve a gumiállagú, ízetlen sajtokkal való kísérletezést (tudom, hogy jó pénzért lehet jó sajtot vásárolni kis hazánkban is, hja, szegény ember vízzel főz), sajt készítésben való kontárkodásra adtam a fejemet. Itt találtam egy receptet, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az elkészítés maga igazán egyszerűnek tűnt, így ma este hirtelen felindulásból a tettek mezejére léptem. 

Az első saját készítésű sajtom már a konyhában gőzölög és kénytelen vagyok befejezni a posztot, mert a gyerkőceim oly serényen csipegetik, hogy nem lesz alkalma kihűlni sem, vagyis hűlt helyét találom. Képekkel jövök rövidesen.

A következő alkalommal jobban át fogom törni a túrót, hogy kevésbé legyen szemcsés, darabos a sajt. Bár ez a tulajdonsága csak frissen volt szembetűnő. Miután a csekélyke maradék egy éjszakát időzött a hűtőszekrényben, ettől sokkal homogénebb állagú lett a sajtunk.

A hátramaradó 2 liternyi savószerű folyadék felhasználásának módját még ki kell ötlenem, de ez alkalommal megoldódott a probléma, mert volt egy vendégünk, aki szíves örömest elfogyasztotta. Ő szereti az erjesztett italokat. Így van egy kis időm, hogy kitaláljam, mire fogom használni ezt a lét.