Örömködöm

Ma sikerült megvennem az Amelie magazin egy példányát. Izgatottan lapoztam fel az oldalt, ahol a táskám képe látható. Elsőre átsiklottam felette. Ahogy Erika is írta, más a színe, sőt szerintem még a struktúrája is más, mint a valóságban. Szóval nem ismertem fel a saját művemet. Ez az én szegénységi bizonyítványom. :)

Az előző bejegyzésben látható képek - emlékeim szerint - hitelesebbek. Az örömöm azonban töretlen. Köszönöm Kókai Mónikának, a fonalshop.hu háziasszonyának és az Amelie magazin szerkesztőinek a lehetőséget! Nagy élmény volt számomra az egész folyamat résztvevőjének lenni: gondolok itt a fotózásra, bemutatkozásra, lap megjelenés izgalmára...

Továbbá köszönöm Joli mamának az önzetlen segítségét, hogy első kérésemre hozzáfogott a leírás ellenőrzésének és a minta tesztelésének, mindezt az utolsó pillanatra való tekintettel vasárnap délután, az őt is környékező időhiány ellenére vagy amellett... 

Bocsánat, Joli mama, hogy nem szóltam hamarabb, de ezzel a meglepetéssel szerettem volna viszonozni a szívességedet! :)

Továbbá köszönöm azoknak a kedves olvasóimnak, akik a háttérből drukkoltak a kiszivárogtatott információkból sejthető projekt sikerességéért, de ennél nagyobb öröm számomra a hűségük és kitartásuk, amivel mellettem állnak - még, ha nevüket nem is mindannyian vállalják. A létükkel és szeretetükkel erős támogató bázisát alkotják az alkotói munkámnak. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :)