A napközis tábor első napjaiban szülők élénken érdeklődtek afelől, hogy sokat veszekszenek-e gyermekeik az itt töltött idő alatt. Hmmm... :) új csapat, látszik, hogy még nem jártak nálunk - gondoltam. :) Érdekes jelenség, már én is sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka annak, hogy a táborunkra általánosságban nem jellemző a veszekedés, túl azon, hogy amennyire rajtam múlik, konfliktus kerülő típusnak tartom magam. Van erre egy varázsige, amit majd a későbbiekben fogok felfedni. Sajnálatos módon azt tapasztalom, hogy az agresszió eláraszt mindent. No nem szimplán tettlegesség formájában, sőt legkevésbé ezzel a megnyilvánulási módjával találkozom - lehet, hogy szerencsés helyzetben vagyok. Annál nagyobb mértékben látom elhatalmasodni az agresszív kommunikációt. Temérdek helyzetben tapasztalom, hogy különféle vágyak és kényszerek feszülnek meg motivációs háttérként a negatív érzelmekkel erősen túlfűtött helyzetekben. A nem vagy csak kevéssé kontrollált érzelmek borzalmas pusztításra képesek. Ezek leküzdésére az egyik kipróbált és legjobban bevált (ha nem a létező legjobb???) módszer a munkaterápia. Egy bizonyos cél eléréséért, valakiért, valamiért végzett folyamatos, kitartó, állhatatos tevékenyked(tet)és. Könnyű mindezt felvállalni olyan esetben, amikor kedvelt tevékenységről van szó, de megtalálni az értelmét és fontosságát annak a feladatnak, ami nem saját céljainkat szolgálja........... Mihelyst pozitív töltést és irányt kapnak a zabolázatlan érzelmek, s az egyén túllép saját maga keretein, esetleg korlátain, máris megszűnik az agresszív kommunikáció. Ennyi és nem több a titka a dolognak. Emellett vannak más összetevői is annak, hogy erőszakmentes légkörben tudjuk együtt tölteni napjainkat. Ilyen a kapcsolatminta, amivel megkínáljuk a hozzánk betérőket, a kongruens magatartás, és még jó néhány fontos tényező, ami nélkül nem érdemes belekezdeni emberi kapcsolatokba sem gyermekkel, sem felnőttel. Mindehhez szükséges a közvetítő erő, hogy látszódjék számomra, s mindannyiunk számára - akik ebben részt vállalunk - nagyon fontos ezek szem előtt tartása.
Aki hozzánk betér, nehezen tud szabadulni. Megérintetté válik. Visszavágyik. Kérdéseikre nehéz rövid választ adni. Ez most egy válasz szeretett volna lenni a sok kérdés egyikére. :) Tőlem, a magam módján, a kérdező(k)nek, nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése