"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. augusztus 30., hétfő

Mindennapi kenyerünk...

általában idehaza szokott készülni, de a nyár folyamán vajmi keveset voltam idehaza, s ha mégis, akkor is csak avégett, hogy jól felforgassam a házat (festés, nagytakarítás, stb. élménydús programok vezénylése és megvalósítása kapcsán). Ezen okból a "bóti" kenyérre kényszerültünk. Minden bizonnyal sok, különféle adalékanyagot sikerült bevinni ez alatt a rövid idő alatt, no de ennek mától vééége. Sikerült megsütnöm a mait. A régi, jól bevált receptem helyett kerestem valami újat, s az új recept hordozta bizonytalansággal fogtam hozzá. Jelentem, jó lett, sőt! Első alkalommal használtam réteslisztet és ecetet az alapanyagok között A kenyér kellőképpen puha, mégis van egy kis nedvessége is, a héja ropogós, az íze igazi kenyér íz. Éppen jó! Annyit változtatok a holnapi sütésnél, hogy egy fokozattal sötétebbre állítom a színét, mert ez szőke lett. Én éppen így szeretem, de apa szereti, ha kicsit pirosasabb.

A recept (Margit2-től):

Fehérkenyér:

350   ml víz
  50   dkgfinomliszt
  15   dkg rétesliszt
    2   kismérő só
    2   kismérő cukor
    2   nagymérő olaj
    0,5  nagymérő 10%-os ecet
    1,5  kismérő porélesztő
Sütni: normál program közepes szín, II. fokozat. (Ehelyett én a legvilágosabb fokozaton sütöttem).

A kenyér (már csak a fele, mert igen kapós volt):


 

Nincsenek megjegyzések: