Meleg, melegebb, legmelegebb...

s tovább már nem fokozható a zokni kategória, amit ma felerészben megalkottam. Nem biztos, hogy jó választás volt csipkét kötni a szárába, de Boginak megtetszett, így megkegyelmeztem a lábmelengetőnek és nem lett bontás áldozata. Beletúrtam ismét a fonalas kosárkámba, még mindig abba a bizonyosba, a többihez még hozzá se fogtam. S előtaláltam ezt a yarnundyed worsted vastagságú merinói gyapjú fonalat, amit már nem is emlékszem mikor zöldítettem-sárgítottam be. Nem éppen zokninak való, de mentségemre legyen szólva, számomra nem létezik túl meleg lábbeli. Az elkészült mű valahol a szobacipő és a zokni kategória között leledzik. Fonal van még, így megosztozunk rajta: Bogié a csipke verzió (worsted csipke olyan, mint az öszvér:), enyém lesz a csipkétlen változat. Most éppen ez utóbbin dolgozom. Ha jól haladok, akkor a mai napot két fél pár zoknival fogom zárni. 

Elnézést kérek a gyenge képminőségért, technikai okokból csak a telefon volt elérhető. 

Jajj, arról még nem szóltam, hogy a mintát magam ötleteltem bele a zokniba. Persze ez így ránézésre nem tűnik túl nagy érdemnek, mert ebben a loncsos medvére emlékeztető formában szinte elvész a minta, de megdolgoztam vele ám, fejben, kötés közben, sorról sorra belegondoltam a szemek közé a lyukakat, s asszem' mind a helyére került.