"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. június 24., csütörtök

Az érme másik oldala...

mert, hogy kettő van neki!!!
Hónapok óta érzem, hogy valami nem stimmel. Kommentelők elmaradtak, célozgatások, utalások itt-ott személyre és tevékenységre, ami hellyel-közzel rám illik. Bennem fokozódó bizonytalanság érzet, mert nem mindent tudok beazonosítani, illetve magamra vonatkoztatni. Úgy gondoltam, hogy előbb-utóbb majd jelezni fogja felém, akinek valami gondja van velem, hogy rendezni tudjuk a dolgot. Ez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy két személyt megkerestem ez ügyben (a kötés hazai nagyasszonyát és a csipke fórum létrehozóját), akinek a személye és a szava számomra mérvadó lenne, lett volna, ha válaszolt volna. Megkértem őket emailben írják meg, hogy milyen hibát követtem el, mert én magam nem vettem észre, hogy bármibe belegázoltam volna, csak a virágnyelven megfogalmazott célozgatásokat látom. Nagyon szerettem volna tisztázni a helyzetet, egyáltalán megérteni, hogy mit tettem rosszul. Kifejeztem mindkettőjük felé, hogy szeretném tudni mivel bántottam meg őket, és ha látnak rá lehetőséget, akkor rendezzük a dolgot. Ennyit bevezetőként. Mivel nem kaptam lehetőséget a rendezésre, sem a vádakkal szembeni védekezésre, ezért kénytelen vagyok ezen az úton válaszolni az ellenem felhozott vádakra.


1.      2009. novembere óta vagyok viszonylag aktív blogoló. Kötni ezt megelőzően több, mint 30 évvel tanultam meg. A blog indulása előtt is kötöttem többek között zoknit, ötujjas kesztyűt, norvégmintát és csipkét is. A csipkekötéssel nem tavaly novemberben ismerkedtem meg. Aki meghívott az index csipkekötés fórumára (és most leginkább támad), az éppen a blogom csipke sál bejegyzése kapcsán hívott meg a csipkés fórumba. Ráadásul ennek a sálnak a mintáját magam terveztem. Nem egy mesterműm de bizonyítja, hogy volt részem csipkekötésben, sőt tervezésben mielőtt veletek megismerkedtem. Én az Ő révén kerültem be a csipkés lányok körébe, nem úgy, mint közületek sokan a kötés magyar nagyasszonya révén. Az igaz, hogy háromszög kendőt először a csipkefórumos lányok között kötöttem. Ezért is vonzott a közös kötés lehetősége, mert kilátásban volt, hogy esetleg a Swallowtail lesz az első közös munkánk. Végül nem az lett. De mikor ebbe a körbe bekerültem már az a kendő volt a nagy szerelmem és alig vártam, hogy megköthessem. Azért böcsületből elkészítettem a közös munkánkat, pedig a fonal, amit rendeltem hozzá nagyon nem tetszett.

2.      A Swallowtail mintáját valamikor januárban letöltöttem Evelin Clark oldaláról (ha valaki szeretné fotózom, hogy milyen állapotban van két kendő megkötése után az angol nyelvű leírás). Nem volt szükségem senki magyarra fordítására, mivel angolul elég jól értek egy angol nyelvvizsga birtokában és több, mint 7 év angol nyelvtanulás eredményeként. Megemlítem, hogy német, orosz és olasz fordítások lopásával se vádoljon meg senki, mert azokat is magam fordítom és éppen most tanulok finnül is, hogy ne legyen probléma számomra a finn minták fordítása. Angol nyelvű könyveket olvasok, a gyermekeimnek már tizenévekkel ezelőtt angol meséket olvastam, így nem szorulok senki fordítására. Itt is meg kell adni az igazat annak, hogy megkaptam a Swallowtail magyar nyelvű fordítását vádlómtól, amit eltettem, hátha jó lesz valakinek alapon. Azóta már volt is, aki kérte és nem kellett lefordítanom számára, ezért köszönöm annak, aki megdolgozott vele. A Revontuli kendőt magam fordítottam angolról magyarra és ezt kapta meg az index csipke fórumán mindenki, aki kérte.

3.      Ha jól megnézzük a blogomban szereplő kötési anyagot, nagyon keveset lehet benne találni, amit párhuzamosan kötöttem volna bárkivel. Tehát azt hiszem, hogy senkinek még csak az ihletét sem loptam el. A Lamináriát Ercsu leírása segítségével készítettem. Ez számomra is nagy segítség volt, de sok helyen megemlítettem, hogy tisztelettel és köszönettel adózok a segítségéért. Ennyi segítséget vettem igénybe tőle, valamint a fonalrendelését, amiért akkor a hálámat is kellőképpen kifejeztem. Az összes többi mintát a Ravelry-ről és az interneten keresgélve találtam, gyűjtöttem. Vannak mintáim, amit a csipke fórumról mentettem el, de ezt sokan mások is teszik, nem hiszem, hogy hibát követtem el vele. A minták kapcsán olyan vádat is olvastam, hogy valaki (ez biztosan nem én voltam) pénzes minta továbbadásáért könyörgött??? Azt hiszem volt olyan, hogy a kendő nevére rákérdeztem, mert nagyon tetszett, s amikor a Ravelryn megtaláltam, akkor láttam, hogy pénzes. Meg is vásároltam, sőt több olyan kendő és kardigán mintám van, amit megvásároltam. Számlával tudom igazolni.

4.      Fonalfestés: ebbe a tevékenységbe a saját elképzeléseim szerint vágtam bele. Nem használtam hozzá senki leírását, útmutatóját. Nem is tudtam, hogy van, aki ezt a tevékenységet megosztotta a nyilvánossággal. Egyszer finoman rákérdeztem a fonalfestés hazai nagyasszonyától, hogy milyen festéket használ, de kitérő választ kaptam. Elfogadtam, hogy ez szakmai titok és nem feszegettem a témát tovább. Ha összejönnénk, be tudnám mutatni nektek, hogy teljesen egyéni módon festem a fonalat, nem úgy, mint ti. :) Mert azóta már utánajártam, hogy ti hogyan csináljátok.

5.      Itt kell megemlítenem, hogy nagyon kevés időm van a netezésre, s azt a kis időt nem azzal töltöm, hogy hazai bloggerek titkait megtudakoljam, hanem célirányosan a nemzetközi oldalakról gyűjtögetek, mert szerintem a hazai infobázis szegényes, köszönhetően annak, hogy sokan, akik szintén a nemzetközi oldalakról szerzik az ismereteiket, féltett kincsként őrzik azt, nehogy más is eljuthasson arra a szintre, ahol ők tartanak. Pedig az igazán nagy mestereknek, s az egyedit alkotóknak nincs mitől tartaniuk, mert az másolhatatlan. Biztosíthatok afelől mindenkit, hogy nálam ilyen titkolózással nem fogtok találkozni. Eddig is szívesen megosztottam szerény ismereteimet a hozzám fordulókkal és ezután sem fogok másként tenni, hiszen a csipkekötést nem én találtam fel. Mindent mástól tanultam, s ugyanúgy kötelességemnek érzem megosztani azt az érdeklődőkkel, no nem tanítás, csak ismeret szintjén.

6.      A tanításról szóló vádakat egyszerűen nem értem. Visszaolvasva a blogomat, nem találok arra utalást, hogy bármit kioktató stílusban tanítottam volna. Mindenhol azt írtam le, hogy én hogyan csinálom. Természetesen vannak, akik tapasztalatban jóval előttem járnak, ennek soha nem állítottam az ellenkezőjét. Oktatásról szó nem volt. Bár hivatásom szerint tanár és tanító is vagyok, nem találtam rá utalást, ahol oktattam volna bárkit.

7.      Butaságokat írok? Sajnos nem tudtam róla. Eddig senki nem jelezte. Akkor nem az a megoldás, hogy aki okosabb, az segít és kijavít? A gyengéket ma már nem lökik le a Taigetoszról, hanem felkarolják és támogatják. Főleg, akik mindig a segítőkészségükre hivatkoznak. Ahogy az elején írtam, az fáj legjobban, hogy mind a mai napig senki nem vette a fáradságot vagy bátorságot arra, hogy személyesen figyelmeztessen, mert az segítség lett volna. Egyszerűbb telekürtölni a netet és ellenséges indulatok táplálni jó szándékú emberekbe, lehetőleg minél többe. Ennek olyan jó kis összetartó ereje van: kilökni valakit magunk közül és mocskolni őt.

8.      A kendők és fonalak árusításáról: A férjem is, én is olyan hivatást választottunk magunknak, amit a mai társadalom anyagilag nem honorál. Ő az időseket, én a gyerekeket és családokat segítem a szolgálataimmal. Ez nem sikerszakma, de emberközeli és nagy szükség van rá, mert egyre kevesebben tudják hivatásként űzni az alacsony fizetések miatt. Négy szakma, valamint két és fél diploma birtokában választhattam volna jövedelmezőbb foglalkozást (mint, ahogy volt is), de én önszántamból, emellett döntöttem. Ezen felül három gyermek neveléséről is gondoskodunk. Emellett nem hiszem, hogy magyarázatra szorul az, hogy nem tudom megtenni, hogy 3-4000 Ft-os fonalakat vásároljak. Lehet azt mondani, hogy akkor nem kell kötni… Biztosan van olyan, aki el sem tudja képzelni, hogy milyen helyzet az ilyen. Akkor most jelzem, hahó, ilyen is van. A munkámon felül fogyatékos gyermekekhez járok heti  óraadóként és gyakran van, hogy én veszem meg a füzetet vagy a ceruzát annak a gyereknek, akiről tudom, hogy a szülei nem tudják biztosítani ezt az alapvető felszerelést sem, mert ilyen is van. Most készülök egy gyermektáborba, ahova évek óta járok táboroztatni. 200 gyermekkel 5 napon keresztül…. Három éve szültem és vittem magammal a 4 hónapos csecsemőt, majd a következő évben a közel másfél éves lánykámat, majd minden évben a növekvő gyermekemet, mert szükség volt a segítségemre. És ezért a táboroztatásért, hogy keményen végig dolgozom az 5 napot, ugyanúgy kifizettem a részvételi díjat, mint a gyermekek. Idén az egészségi állapotom miatt csak a kézműves délutánra tudok leutazni, de a foglalkozáshoz szükséges alapanyagokat én magam vásárolom meg és ajánlom fel számukra, mert most ezzel tudok segíteni. Mindezt nem sokkal több fizetésből, mint a minimálbér. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de támogatjuk a sérülteket, az éhező gyerekeket, a kisebbséget, az árvízkárosultakat, ahol tudunk megpróbálunk segíteni. Nem mindenhol pénzzel, hanem amink van azzal. Tehát az általam árult termékek bevételéből nem luxuscikkeket vásárolok ám, hanem részben a hőn szeretett tevékenységemet ezáltal tudom megvalósítani, másrészt igyekszem megosztani másokkal nemcsak ezt a befolyt összeget, hanem mindenemet, amim van. Ez pedig már a hittanári hivatásom, szolgálatom következménye, hogy semmit nem tartok meg magamnak.

9.      Az árakról: Én is úgy gondolom, hogy vannak fokozatok, ezért nem is mertem volna annyi pénzt kérni a saját kendőimért, mint a hazai kötés nagyasszonya. Bár decemberben egy alkalommal, mikor a boltjában jártam, úgy láttam, hogy ő is ennyiért adta. Ezen lehet vitatkozni, hogy kinek a munkája mennyit ér, ki óradíjban, ki más egységben számol. Én nem mernék a saját munkámért többet kérni, részben mert már az is öröm és jutalom számomra, hogy elkészíthetem, részben mert tudom, hogy vannak emberek, akiknek ez is nagyon sok pénz. Ebből az is kiderül, hogy az alsóbb fizetési réteghez tartozók között mozgok és jobban átérzem a helyzetüket. Aki minőséget szeretne a nagy névtől, úgy is tőle fogja megvenni. Ez így van rendjén. A fonalakkal más a helyzet. Ott szeretnék valódi segítséget nyújtani a kötős társaimnak, mint a közös rendeléssel is. Amikor közös rendelést szerveztem, azon sem kerestem egy fillért sem. Mivel nagy mennyiségű fonalat halmoztam fel, így annyiért adom tovább, amennyiért vásároltam. A festéssel ugyanez a helyzet. Nem meggazdagodni szeretnék rajta, sem luxuscikkeket vásárolni, hanem segíteni azoknak a kötős társaimnak, akik hozzám hasonlóan anyagi megfontolásból nem tudják megvenni a csodaszép festett csodákat. Aki meg tudja venni, az úgy is megveszi. Ezzel megint nem értem mi a gond. Az önzetlenség??? Vagy a segíteni akarás???

10.  Kedves A., aki eddig példakép voltál számomra, de mióta két emailemre sem válaszoltál már nem tudok rád úgy tekinteni, mint eddig. A legnagyobb félreértésed az volt, hogy bedurrantál egy ártatlan megjegyzésemen. Kötőstársakat kerestél magadnak az igazi kihívást jelentő kendődhöz. Szerettem volna hozzád csatlakozni, mert szeretek mással együtt kötni, de veled kiváltképp, mert kedveltelek. Az volt a dilemmám, hogy szívem szerint veled kötnék, de nekem ez a kendő nem tetszett. Ezért sajnáltam volna az időt és az anyagot rá, de a te személyed miatt szívesen belefogtam volna. Ezt megírtam neked hozzászólásban, amit láttam, hogy azóta kitöröltél. Miért? Mi volt ezen bántó? Én nem kritizáltam sem a kendőt, sem téged. Azt fájlaltam, hogy nehéz a döntés számomra. Nem értem, hogy ebben, mi bosszantott fel ennyire? S látod, milyen balga voltam, még a könyvet is meg akartam venni, hogy veled tarthassak, s te ezt is félreértetted. A könyv megvásárlására már régen készülök. Ezt egy bejegyzésem hozzászólásával tudom is bizonyítani. Szomorú és egyben nevetséges, hogy ilyen bizonyításokra kényszerítesz, de úgy látom, hogy amit lehetett, mindent sikerült félremagyarázni. Miért??????


Most ezek a vádpontok jutottak eszembe, ha kimaradt valami, akkor szívesen válaszolok rá. Hangsúlyozom, mert nagyon fáj és rendkívül inkorrekt dolognak tartom: hónapok óta folyik a pusmogás, a gyűlöletkeltés, az ellenem való befolyásolás és senkinek nem jutott eszébe, hogy személyesen engem figyelmeztessen, hogy nem tetszik, amit művelek. Az emberi jogok védelme is biztosítja a védekezés lehetőségét. Ti nem!!!! (Természetesen akire nem vonatkozik, az ne vegye magára!) Ez olyan volt, mint egy rögtönítélő bíróság, aki meg sem kérdezte a másik felet, csak egyszerűen kivégezte, ki akarta végezni. Ti magatok meghatároztátok, hogy ki vagyok én, anélkül, hogy ismernétek. Amit rólam felvázoltok, az nem a valóság. Többen mások is ismernek és nem ezen a véleményen vannak. Úgy vettem észre, hogy egy bizonyos körhöz tartozó személyek csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, no meg azok a szerencsétlenek, akiket sikerült megtéveszteni. Ezek alapján lehet, hogy át kellene gondolni a dolgot. Engem az őszinte és egyenes útra állítottak rá a tanáraim, nevelőim, példaképeim. Ezért kértelek titeket, hogy tisztázzuk és próbáljunk békességben megférni egymás mellett. Süket fülekre találtam, nagy szomorúságomra. Bennem most sincs harag, csak nagyfokú értetlenség, hiszen tudom, hogy semmi rossz szándék nem volt bennem ez alatt a pár hónap alatt. Még most is azt gondolom, hogy sok apró momentum lett félreértelmezve és felnagyítva, amit ha idejében megbeszéltünk volna, akkor nem jutunk idáig.  S ami még bennem van, az a mérhetetlen elkeseredés amiatt, hogy ide jutott a mai frusztrált, egzaltált emberiség, hogy akiknek közös a hobbijuk, a kedvtelésük, a szenvedélyük, ahelyett, hogy összetartanának, rivalizálnak egymással, mumust látnak ott is, ahol nincs, és szétzilálják azt, aminek egységben kellene lennie. Engem a kötés szeretete hozott ide, ez volt a szikra, ami életre keltette az évek óta alvó blogomat. Nem vagyok hajlandó mocskolódások és indulatos csatározások színterévé tenni ezt a számomra olyan fontos tevékenységet. Nem beszélve arról, hogy mennyire sajnálom azokat az embereket, akik „csak” kötögetni szeretnének köztünk és velünk, s közben hónapok óta hol itt, hol ott ezt a mocskolódó kampányt kell olvasniuk. Emiatt nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ha velem van problémája keressen meg privát úton. Ne vegyük kedvét a jó szándékú embereknek az ittléttől. A további mocskolódásokat nem fogom elolvasni. Én nem látogatok hozzátok, s ha ennyire elviselhetetlennek gondoltok, akkor megkérlek, hogy ti is tegyétek meg ugyanezt!



Sokáig vártam a válasszal, mert nem akartam tovább fokozni az indulatokat, de bocsásson meg mindenki nekem azért, hogy ezt már tovább nem tűröm!



Végül szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, ha az eddigi blogos, indexes tevékenységem során bármivel megbántottam, megsértettem, vagy belegázoltam az anyagi vagy erkölcsi karrierjébe! Nagyon kérem, hogy fogadjátok el a bocsánatkérésemet és legyen már végre nyugalom és békesség!!!!!!!!

18 megjegyzés:

Melusee írta...

Kedves Piszke anyóca! Bár én nem tudtam ezekről a dolgokról, mélységesen sajnálom mindazt, amit a bejegyzésben írtál. Jómagam is jártam úgy, hogy olyat tettem, amit félremagyaráztak. Borzasztó érzés, főleg így, hogy nem ismerjük egymást személyesen, nem tudunk átugrani egymáshoz, hogy egy csésze tea mellett tegyünk pontot a dolgok végére.
Remélem, hogy megoldódik hamarosan minden.
A zöld átmenetes fonal, amit festettél s ami hozzám került, szinte olyan, mint amit rám szabtak. Minden este, mikor kötöm, valami gyönyörűséges érzés fog el. Én köszönöm Neked azt, hogy számomra is megfizethető áron, saját kezed munkáját elérhetővé tetted nekem.
És azt hiszem, teljesen mindegy, hogy gyógynövényekkel vagy procionnal festettél, hány percig áztattad és milyen irányban facsartad, ha ez a szépség lett a végeredmény.
Én úgy gondolom, hogy az internet ma már akkora, hogy szinte lehetetlenség nem megsérteni valakinek a jogait akkor, amikor egy alkotást közzé teszel, mert gyakorlatilag biztos, hogy előtted már valaki ugyanazt, vagy ugyanúgy elkészítette.
Őszintén bízom benne, hogy rendeződik körülötted a helyzet és azok, akik félreértettek Téged, felvállalják ezt.
Remélem, hogy a kedved megmaradt, hogy továbbra is csodás fonalakkal, kedves bejegyzésekkel, és szépséges kötött holmikkal örvendeztess meg minket.

Delfike írta...

Bocsi, hogy így ismeretlenül írok és reagálok az olvasottakra.Sajnálom, hogy mindez megtörtént veled!Bár nem ismerem a részleteket, de szerintem nem szabad foglalkoznod a mocskolódó emberekkel, egyszerűen töröld őket az ismeretségi körödből.Ha a sok megírt emaileidre sem voltak hajlandók reagálni, nem érdemlik meg a rájuk fecsérelt időt! Éld az életed úgy, mint eddig, alkoss szépet, hogy mi földi halandók akik nem tudnak olyan sok szépet alkotni továbbra is gyönyörködhessük bennük! Kitartás, majd elcsitulnak a hullámok és te is megnyugszol!

KicsiKató írta...

Én csak azt kívánom, hogy szemtől szembe sikerüljön megbeszélni a helyzetet, az sokkal méltóbb azokhoz az emberekhez, akik veszik a fáradtságot a kézimunkához. Valahogy jobban illik:)

ercsu27 írta...

Csak néhány gondolatit fűznék hozzá, ha megengeded…

Nem korrekt idekeverni a jövedelmi viszonyaidat és az árvízkárosultakat meg a fogyatékos gyerekeket, mert a történet nem erről szól.
Ahhoz, hogy mennyit kerestek a férjeddel, ahhoz az égvilágon semmi közünk. Ha olyan képzett vagy, és ehhez a minimálbéres állást választod, az a te problémád. Hogy nem tudod megvenni a 3-4000 Ft-os fonalakat, az nem mások hibája, a te választásod a nemes hivatásoddal, nemde?
Ha mindezek ellenére nem tartod meg, ami befolyik, az is a te dolgod. De akkor nem kell panaszkodni, hogy mit nem engedhetsz magadnak.
Szükségtelen felsorolni a jótéteményeidet is, mert fogalmad sincs, hogy mások kiken és hogyan segítenek.
Ne ezzel kelts szimpátiát!

A kézimunkában nem lehetnek fokozatok, másodvonal, csak minőség van. Készíts minőséget, és árusítsd ugyanazon az áron, és már nincs is probléma.

Natti írta...

Piszke anyóca!

Én is vásároltam gyönyörű fonalat tőled , ami olyan jó illatú volt, hogy még mindig itt van az illata az orromba.
Te voltál az első akitől egyedi kézzel festett fonalat vásároltam.
Régóta keresgéltem és Te voltál a legszimpatikusabb ezért választottalak Téged.

CSipke kötést szerettem volna tanulni. Jeleztem is egy blogon.
Valaki azt írta most fogok indatani egy tanfolyamot nézz majd be.
Te pedig megkerestél privátban és felajánlottad segítségedet.
Kértelek, hogy szájbarágósan írj le nekem mindent, mert csak így tudom majd elsajátítani.
NAgyon segítőkészen, egyszerűen egyben nagyszerűen elmagyarázva tetted mind ezt. Meg is értettem mindent, pedig még fordítani is kellett(angolról-magyarra).
Sikerült, csak most idő hiány miatt nem tudok kötögetni. De befejezem és mutatom mint eddig is.
Sőt nem csak egy mintát de többet is kaptam.

Sajnálom, hogy így jártál....jó, hogy tisztázni szeretnéd a dolgokat.

Ha máshol már nem érzed jól magad (kötős közösség) akkor gyere vissza a HORGOLÓSOKHOZ, mert onnan nagyon hiányzol. A 4.fordulóból is hiányzott a te szögletes valamid.
NEm tudom mit is találtál volna ki,de bizti szuper lett volna mint az eddigiek.

Befejezésül:
én örülök, hogy Rád találtam, köszönöm az eddigi segítséget és ha lehet foglak még nyaggatni mintákért, magyarázatokért,fordításokért, fonalakért.

Marcsimami írta...

Orsi, kedves!
Csak most világosodtam meg, mert bennem egy percig sem merült fel, hogy a vádaskodások Rád vonatkoznak.
Sőt nem, egyszerűen nem is hiszem, nem tudom elhinni!!!
Én egy tiszta, becsületes, igyekvő, segítőkész, rokonléleknek ismertelek meg és biztos vagyok benne, hogy az is vagy.
Kérlek minden téren maradj is meg ilyennek!
Kérlek továbbra is alkoss, fess és áruld a termékeid, mert a mai világban sem a családunk, sem azok akiket segíteni szeretnénk nem nélkülözhetik az ebből befolyó "támogatást".
Múltkor azt írtad egy megjegyzésem után, hogy őrízzem meg a szeretetemet Feléd. - Akkor nem igazán értettem. -
Most itt, nyilvánosan biztosíthatlak, hogy SZERETLEK!

Marcsimami írta...

Nem tudom, hogy átment-e az előző üzenetem, ezért inkább elküldöm újra:
Orsi, kedves!
Csak most világosodtam meg, mert bennem egy percig sem merült fel, hogy a vádaskodások Rád vonatkoznak.
Sőt nem, egyszerűen nem is hiszem, nem tudom elhinni!!!
Én egy tiszta, becsületes, igyekvő, segítőkész, rokonléleknek ismertelek meg és biztos vagyok benne, hogy az is vagy.
Kérlek minden téren maradj is meg ilyennek!
Kérlek továbbra is alkoss, fess és áruld a termékeid, mert a mai világban sem a családunk, sem azok akiket segíteni szeretnénk nem nélkülözhetik az ebből befolyó "támogatást".
Múltkor azt írtad egy megjegyzésem után, hogy őrízzem meg a szeretetemet Feléd. - Akkor nem igazán értettem. -
Most itt, nyilvánosan biztosíthatlak, hogy SZERETLEK!

Kicsianya írta...

Ámen.
Eddig is felnéztem Rád, eztán is fel fogok! Nem felejtem el, hogy kinek mit köszönhetek.
Elmúlt 42 évem során megtanultam az emberi értékeket tisztelni.
Más nem maradt számunkra....

Judit írta...

Kedves Orsi!
Nem akarok nagy szavakat, másokat szapulni pláne nem, maradjon az ő előjoguk. Nagy levegő és lépj tovább. A kézimunkás fórumon várunk szeretettel, ott nem fogsz szidalmakat olvasni. Sajna az irigység a legrosszabbat hozza ki az emberekből. Nincs orvosság ellene, csak a saját tudatod az igazadban. Tudom, hogy rettenetesen érzed magad, de hidd el néhány nap és lenyugszol. Muszáj magadért, a családodért és mindenkiért aki melletted van.
Szeretettel
Judit

Zsófi írta...

Hát, nem gondoltam volna (a leveledig), hogy Rólad szólnak ezek a bejegyzések...

Sajnálom, hogy ennyire rossz benyomást keltettél másokban. Én sosem éreztem azt, hogy bárkit másolnál. Én úgy gondoltam, hogy a kötősök és horgolósok, no és a varrósok, egyszerűen ösztönzik egymást. Ha valaki elkezd valamit, és nekem is tetszik, teljesen normális, ha én is ki akarom próbálni. Főleg, ha még legendákat is körítenek mellé; itt a Lamináriára gondolok. Még most sem értem, mi a nagyon nehéz benne...

Fel nem foghatom, hogy ez a hadjárat mire volt jó.

A közös kötős blogtól teljesen elment a kedvem. Vajon ott is ez lesz?!?

Piszke anyóca írta...

Köszönöm mindenkinek a hozzászólását!
Kedves Ercsu, szerintem meg van köze. De te sem a lényegre reflektáltál, konkrétan arra, hogy miért nem jelezted az elején a problémádat felém?
Esetleg akkor, amikor felszólítottál a Meskán hónapokkal ezelőtt, hogy vegyem le a terítőt, amit háttérként használok, mert azzal a tiédet másoltam. Biztosan emlékszel rá... Miután lecseréltem az összes hátteret kérésednek megfelelelően - rákérdeztem, hogy ezen kívül van-e még valami, amivel gondot okoztam neked. Kértelek, hogy tisztázzuk. Válasz nélkül hagytál, akkor sem a dolog rendezésére törekedtél és most is mellékszálakat pengetsz.

Mivel olyan embernek próbáltok beállítani, aki nem vagyok, ezért fontosnak érzem jelezni, hogy nem az vagyok, aki elvesz, hanem sokkal inkább az, aki minden helyzetben adni próbál. Nekem nem a pénz a legfontosabb érték, sőt, mint olyan nem is számít, csak szükséges a létezéshez. Attól többre nincs szükségem.

ercsu27 írta...

Orsi, ne ferdíts megint!
Nem szólítottalak fel, csak megkértelek, hogy mindenki próbáljon megmaradni a saját stílusánál.
Nem hagytalak válasz nélkül, azt válaszoltam, hogy megelégszem azzal, ha mindenki egyénisége felismerhető és megkülönböztethető.
De ha te így akarod beállítani,akkor legyen. Viszont ez így ugyanolyan, mint a többi dolgod: a saját érdekedre igazítottad.
Fordítsd ezt is nyugodtan ellenem, és mindannyiunk ellen. Bennem mégis több a tisztesség, nem tenném közzé a magánbeszélgetéseimet, még ha oly kevéssé kedves emberrel is történik.

A többi dologra azért nem reagáltam, mert nincs értelme. Nem érted, mert nem akarod érteni. Lelked rajta!

Judd25 írta...

Szia Piszke anyóca!
Én nem vagyok kötő, horgoló, csak egy mezei keresztszemező.
Melusee oldaláról tévedtem ide, és teljesen el vagyok kenődve a történteken... Csak olvastam és olvastam a soraidat, és döbbenet lett úrrá rajtam.
Hogy veszi bárki is a bátorságot, hogy más valakit mocskoljon? És ráadásul alattomos célozgatásokkal, kommentekkel.
Nem értem, mi szükség van erre.
Azt vallom, hogy ha valami problémánk van valakivel, meg kell beszélni.
Sajnálom, hogy ilyen csúnya vége lett a dolognak, de remélem, hogy ezután minden a legnagyobb rendben lesz.

További jó alkotást kívánok!
Jucus

ercsu27 írta...

Még valami: az anyagi helyzetednek a történéshez nincs köze! Az, hogy majdnem minimálbéres vagy, vagy segítesz az árvízkárosultaknak, nem ment fel semmi alól.

Szerencsére a világ elég nagy ahhoz, hogy mindannyiunknak legyen benne helye, járjuk hát mind a magunk útját...

Zsófi: A Laminaria csak egy kicsit van túlmisztifikálva. Lehet, hogy te profi kötő vagy, és neked nem okoz gondot, de vannak, akiknek igen, és vannak, akik segítség nélkül nem boldogultak vele, és vannak, akik még segítséggel is sokat molyoltak a kötésével. Még maga Orsi is azt írta, hogy jól jött neki a fordítás. Van, akiknek ennél sokkal egyszerűbb dolgokat is el kell magyarázni, meg kell mutatni, és ezzel nincs semmi baj. De te tanár vagy eredetileg, neked nem is kell ezt magyaráznom.

Még valami, és ígérem, hogy többet nem jövök: azt hiszem, az irigység az utolsó érzés Orsi, amit veled és a történettel kapcsolatban érzek,érzünk.

Natti írta...

Még annyit ehhez a történethez
-először:
sokan megjegyezték mát ha nem szeretnék a munkáik másolatát látni vagy hasonlót azokhoz akkor ne tegyék ki a világhálóra,
-másodszor:
ha valaki úgy érzi, hogy az általa készített dolog úgy jó ahogy van és megállja a helyét egy olyan oldalon ahol el lehet adni, akkor más minek jegyzi meg, hogy meg sem közelíti a tökéleteset és nem merné kirakni eladni,
-harmadszor:
vannak olyan emberek akik nem a teljesen tökéleteset keresik...mint pl.én is,
-negyedszer:
egy kis történet;
én is tudok kötni, de a horgolás most valahogy jobban megy.
Sapik készítésére specializálódtam. Egyszer valakivel cseréltem sapit kabátra.
Én küldtem a sapit sállal ő kabátot. Gondolom annyira megtetszett neki, hogy ő is elkezdte gyártani és eladni. Persze először szólt nekem erről, hogy mi a terve.
Az én képeimmel reklámozta a vásárlási lehetőséget. Én vsak egyszer írtam neki, hogy ne az én sapijaimmal reklámozzon-de ezt is nagyon szépen inteligensen, nem veszekedve vagy rossz beszólásokkal.
Ugyan ott árulta ahol én.
Úgy gondoltam, hogy mindenki árulhat azt amit akar hogy jöhetnék én ahhoz, hogy megtiltok neki bármit is. Ő is regisztrált, ő is árulhat.

Sajna vannak emberek akiknek nem vagyunk szimpatikusak vagy ezért vagy azért.

Igaza van azoknak akik azt írják, hogy lépj túl ezen az eseten, gyere vissza közénk horgolósok közé!!!!!!!!!!!!!!!!

Még akartam írni valamit, de inkább nem...

Gonoszka2 írta...

Kedves Piszke
mostanáig nem tudtam, hogy te vagy "a" másik oldal. Mindkettőtöket elolvastam, mindkét oldallal egyetértek. Tudom ilyen látszólag nincs, de mégis van. Szerintem is az lenne a legjobb, ha meg tudnátok beszélni.

Én mindkettőtök olvasója szeretnék maradni, bármelyik oldal mellett való elkötelezettség nélkül.

Nem akarok a jövőben ilyesmibe avatkozni még annyira sem mint eddig, egyszerűen önző módon élvezni szeretném a kötést, az olvasást, a tanulást.

Most akkor én önző, élősködő vagyok?? Lehet, de vállalom, mert tanulni szeretnék. Remélem ezért senki nem ítél el engem ezért.

További szép napot mindenkinek. És jókedvet az alkotáshoz.

ui: és egy kérdés, sajnos a mhelyem nem vett vissza pedig a lányom 2 éves, és mentem volna dolgozni. A gyes sokan tudjátok semmire sem elég. Én is gondolkodtam, hogy kézimunkáimat amelyeket arra érdemesnek tartok, hibátlan stb. értékesítenék, hogy a megélhetésünkhöz segítséget nyújtsak. Ilyenkor kitől kell engedélyt kérnem???

Konfliktuskerülőnek tartom magam, tehát előre szeretném letisztázni. Válaszok jöhetnek nekem mélben is. Köszönöm

Piszke anyóca írta...

Gonoszka, köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet. Teljesen igazat adok neked. Valószínűleg a helyedben én is így éreznék, mert hozzád hasonlóan konfliktus kerülő alkat vagyok.
Nem kértem eddig sem és ezután sem fogok kérni senkit, hogy álljon mellém. Azt javaslom mindenkinek, ha teheti maradjon távol ettől az egésztől, mert ez borzalmas. Magam sem választottam, hanem belekerültem ebbe a helyzetbe. A mai napig nem értem. Ahogy írtam nincs bennem harag, csak értetlenség.
A kérésnek eleget tettem, ahonnan csak tudok kivonulok, bocsánatot kértem, a továbbiakra nem reagálok. Részemről befejeztem.

Judit írta...

Kedves Orsi!
Csak onnan volnulj ki, ahonnan muszáj, ne többről!
Szeretettel
Judit