Az érme másik oldala...

mert, hogy kettő van neki!!!

Hónapok óta érzem, hogy valami nem stimmel. Kommentelők elmaradtak, célozgatások, utalások itt-ott személyre és tevékenységre, ami hellyel-közzel rám illik. Bennem fokozódó bizonytalanság érzet, mert nem mindent tudok beazonosítani, illetve magamra vonatkoztatni. Úgy gondoltam, hogy előbb-utóbb majd jelezni fogja felém, akinek valami gondja van velem, hogy rendezni tudjuk a dolgot. Ez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy két személyt megkerestem ez ügyben (a kötés hazai nagyasszonyát és a csipke fórum létrehozóját), akinek a személye és a szava számomra mérvadó lenne, lett volna, ha válaszolt volna. Megkértem őket emailben írják meg, hogy milyen hibát követtem el, mert én magam nem vettem észre, hogy bármibe belegázoltam volna, csak a virágnyelven megfogalmazott célozgatásokat látom. Nagyon szerettem volna tisztázni a helyzetet, egyáltalán megérteni, hogy mit tettem rosszul. Kifejeztem mindkettőjük felé, hogy szeretném tudni mivel bántottam meg őket, és ha látnak rá lehetőséget, akkor rendezzük a dolgot. Ennyit bevezetőként. Mivel nem kaptam lehetőséget a rendezésre, sem a vádakkal szembeni védekezésre, ezért kénytelen vagyok ezen az úton válaszolni az ellenem felhozott vádakra.

1.      2009. novembere óta vagyok viszonylag aktív blogoló. Kötni ezt megelőzően több, mint 30 évvel tanultam meg. A blog indulása előtt is kötöttem többek között zoknit, ötujjas kesztyűt, norvégmintát és csipkét is. A csipkekötéssel nem tavaly novemberben ismerkedtem meg. Aki meghívott az index csipkekötés fórumára (és most leginkább támad), az éppen a blogom csipke sál bejegyzése kapcsán hívott meg a csipkés fórumba. Ráadásul ennek a sálnak a mintáját magam terveztem. Nem egy mesterműm de bizonyítja, hogy volt részem csipkekötésben, sőt tervezésben mielőtt veletek megismerkedtem. Én az Ő révén kerültem be a csipkés lányok körébe, nem úgy, mint közületek sokan a kötés magyar nagyasszonya révén. Az igaz, hogy háromszög kendőt először a csipkefórumos lányok között kötöttem. Ezért is vonzott a közös kötés lehetősége, mert kilátásban volt, hogy esetleg a Swallowtail lesz az első közös munkánk. Végül nem az lett. De mikor ebbe a körbe bekerültem már az a kendő volt a nagy szerelmem és alig vártam, hogy megköthessem. Azért böcsületből elkészítettem a közös munkánkat, pedig a fonal, amit rendeltem hozzá nagyon nem tetszett.

2.      A Swallowtail mintáját valamikor januárban letöltöttem Evelin Clark oldaláról (ha valaki szeretné fotózom, hogy milyen állapotban van két kendő megkötése után az angol nyelvű leírás). Nem volt szükségem senki magyarra fordítására, mivel angolul elég jól értek egy angol nyelvvizsga birtokában és több, mint 7 év angol nyelvtanulás eredményeként. Megemlítem, hogy német, orosz és olasz fordítások lopásával se vádoljon meg senki, mert azokat is magam fordítom és éppen most tanulok finnül is, hogy ne legyen probléma számomra a finn minták fordítása. Angol nyelvű könyveket olvasok, a gyermekeimnek már tizenévekkel ezelőtt angol meséket olvastam, így nem szorulok senki fordítására. Itt is meg kell adni az igazat annak, hogy megkaptam a Swallowtail magyar nyelvű fordítását vádlómtól, amit eltettem, hátha jó lesz valakinek alapon. Azóta már volt is, aki kérte és nem kellett lefordítanom számára, ezért köszönöm annak, aki megdolgozott vele. A Revontuli kendőt magam fordítottam angolról magyarra és ezt kapta meg az index csipke fórumán mindenki, aki kérte.

3.      Ha jól megnézzük a blogomban szereplő kötési anyagot, nagyon keveset lehet benne találni, amit párhuzamosan kötöttem volna bárkivel. Tehát azt hiszem, hogy senkinek még csak az ihletét sem loptam el. A Lamináriát Ercsu leírása segítségével készítettem. Ez számomra is nagy segítség volt, de sok helyen megemlítettem, hogy tisztelettel és köszönettel adózok a segítségéért. Ennyi segítséget vettem igénybe tőle, valamint a fonalrendelését, amiért akkor a hálámat is kellőképpen kifejeztem. Az összes többi mintát a Ravelry-ről és az interneten keresgélve találtam, gyűjtöttem. Vannak mintáim, amit a csipke fórumról mentettem el, de ezt sokan mások is teszik, nem hiszem, hogy hibát követtem el vele. A minták kapcsán olyan vádat is olvastam, hogy valaki (ez biztosan nem én voltam) pénzes minta továbbadásáért könyörgött??? Azt hiszem volt olyan, hogy a kendő nevére rákérdeztem, mert nagyon tetszett, s amikor a Ravelryn megtaláltam, akkor láttam, hogy pénzes. Meg is vásároltam, sőt több olyan kendő és kardigán mintám van, amit megvásároltam. Számlával tudom igazolni.

4.      Fonalfestés: ebbe a tevékenységbe a saját elképzeléseim szerint vágtam bele. Nem használtam hozzá senki leírását, útmutatóját. Nem is tudtam, hogy van, aki ezt a tevékenységet megosztotta a nyilvánossággal. Egyszer finoman rákérdeztem a fonalfestés hazai nagyasszonyától, hogy milyen festéket használ, de kitérő választ kaptam. Elfogadtam, hogy ez szakmai titok és nem feszegettem a témát tovább. Ha összejönnénk, be tudnám mutatni nektek, hogy teljesen egyéni módon festem a fonalat, nem úgy, mint ti. :) Mert azóta már utánajártam, hogy ti hogyan csináljátok.

5.      Itt kell megemlítenem, hogy nagyon kevés időm van a netezésre, s azt a kis időt nem azzal töltöm, hogy hazai bloggerek titkait megtudakoljam, hanem célirányosan a nemzetközi oldalakról gyűjtögetek, mert szerintem a hazai infobázis szegényes, köszönhetően annak, hogy sokan, akik szintén a nemzetközi oldalakról szerzik az ismereteiket, féltett kincsként őrzik azt, nehogy más is eljuthasson arra a szintre, ahol ők tartanak. Pedig az igazán nagy mestereknek, s az egyedit alkotóknak nincs mitől tartaniuk, mert az másolhatatlan. Biztosíthatok afelől mindenkit, hogy nálam ilyen titkolózással nem fogtok találkozni. Eddig is szívesen megosztottam szerény ismereteimet a hozzám fordulókkal és ezután sem fogok másként tenni, hiszen a csipkekötést nem én találtam fel. Mindent mástól tanultam, s ugyanúgy kötelességemnek érzem megosztani azt az érdeklődőkkel, no nem tanítás, csak ismeret szintjén.

6.      A tanításról szóló vádakat egyszerűen nem értem. Visszaolvasva a blogomat, nem találok arra utalást, hogy bármit kioktató stílusban tanítottam volna. Mindenhol azt írtam le, hogy én hogyan csinálom. Természetesen vannak, akik tapasztalatban jóval előttem járnak, ennek soha nem állítottam az ellenkezőjét. Oktatásról szó nem volt. Bár hivatásom szerint tanár és tanító is vagyok, nem találtam rá utalást, ahol oktattam volna bárkit.

7.      Butaságokat írok? Sajnos nem tudtam róla. Eddig senki nem jelezte. Akkor nem az a megoldás, hogy aki okosabb, az segít és kijavít? A gyengéket ma már nem lökik le a Taigetoszról, hanem felkarolják és támogatják. Főleg, akik mindig a segítőkészségükre hivatkoznak. Ahogy az elején írtam, az fáj legjobban, hogy mind a mai napig senki nem vette a fáradságot vagy bátorságot arra, hogy személyesen figyelmeztessen, mert az segítség lett volna. Egyszerűbb telekürtölni a netet és ellenséges indulatok táplálni jó szándékú emberekbe, lehetőleg minél többe. Ennek olyan jó kis összetartó ereje van: kilökni valakit magunk közül és mocskolni őt.

8.      A kendők és fonalak árusításáról: A férjem is, én is olyan hivatást választottunk magunknak, amit a mai társadalom anyagilag nem honorál. Ő az időseket, én a gyerekeket és családokat segítem a szolgálataimmal. Ez nem sikerszakma, de emberközeli és nagy szükség van rá, mert egyre kevesebben tudják hivatásként űzni az alacsony fizetések miatt. Négy szakma, valamint két és fél diploma birtokában választhattam volna jövedelmezőbb foglalkozást (mint, ahogy volt is), de én önszántamból, emellett döntöttem. Ezen felül három gyermek neveléséről is gondoskodunk. Emellett nem hiszem, hogy magyarázatra szorul az, hogy nem tudom megtenni, hogy 3-4000 Ft-os fonalakat vásároljak. Lehet azt mondani, hogy akkor nem kell kötni… Biztosan van olyan, aki el sem tudja képzelni, hogy milyen helyzet az ilyen. Akkor most jelzem, hahó, ilyen is van. A munkámon felül fogyatékos gyermekekhez járok heti  óraadóként és gyakran van, hogy én veszem meg a füzetet vagy a ceruzát annak a gyereknek, akiről tudom, hogy a szülei nem tudják biztosítani ezt az alapvető felszerelést sem, mert ilyen is van. Most készülök egy gyermektáborba, ahova évek óta járok táboroztatni. 200 gyermekkel 5 napon keresztül…. Három éve szültem és vittem magammal a 4 hónapos csecsemőt, majd a következő évben a közel másfél éves lánykámat, majd minden évben a növekvő gyermekemet, mert szükség volt a segítségemre. És ezért a táboroztatásért, hogy keményen végig dolgozom az 5 napot, ugyanúgy kifizettem a részvételi díjat, mint a gyermekek. Idén az egészségi állapotom miatt csak a kézműves délutánra tudok leutazni, de a foglalkozáshoz szükséges alapanyagokat én magam vásárolom meg és ajánlom fel számukra, mert most ezzel tudok segíteni. Mindezt nem sokkal több fizetésből, mint a minimálbér. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de támogatjuk a sérülteket, az éhező gyerekeket, a kisebbséget, az árvízkárosultakat, ahol tudunk megpróbálunk segíteni. Nem mindenhol pénzzel, hanem amink van azzal. Tehát az általam árult termékek bevételéből nem luxuscikkeket vásárolok ám, hanem részben a hőn szeretett tevékenységemet ezáltal tudom megvalósítani, másrészt igyekszem megosztani másokkal nemcsak ezt a befolyt összeget, hanem mindenemet, amim van. Ez pedig már a hittanári hivatásom, szolgálatom következménye, hogy semmit nem tartok meg magamnak.

9.      Az árakról: Én is úgy gondolom, hogy vannak fokozatok, ezért nem is mertem volna annyi pénzt kérni a saját kendőimért, mint a hazai kötés nagyasszonya. Bár decemberben egy alkalommal, mikor a boltjában jártam, úgy láttam, hogy ő is ennyiért adta. Ezen lehet vitatkozni, hogy kinek a munkája mennyit ér, ki óradíjban, ki más egységben számol. Én nem mernék a saját munkámért többet kérni, részben mert már az is öröm és jutalom számomra, hogy elkészíthetem, részben mert tudom, hogy vannak emberek, akiknek ez is nagyon sok pénz. Ebből az is kiderül, hogy az alsóbb fizetési réteghez tartozók között mozgok és jobban átérzem a helyzetüket. Aki minőséget szeretne a nagy névtől, úgy is tőle fogja megvenni. Ez így van rendjén. A fonalakkal más a helyzet. Ott szeretnék valódi segítséget nyújtani a kötős társaimnak, mint a közös rendeléssel is. Amikor közös rendelést szerveztem, azon sem kerestem egy fillért sem. Mivel nagy mennyiségű fonalat halmoztam fel, így annyiért adom tovább, amennyiért vásároltam. A festéssel ugyanez a helyzet. Nem meggazdagodni szeretnék rajta, sem luxuscikkeket vásárolni, hanem segíteni azoknak a kötős társaimnak, akik hozzám hasonlóan anyagi megfontolásból nem tudják megvenni a csodaszép festett csodákat. Aki meg tudja venni, az úgy is megveszi. Ezzel megint nem értem mi a gond. Az önzetlenség??? Vagy a segíteni akarás???

10.  Kedves A., aki eddig példakép voltál számomra, de mióta két emailemre sem válaszoltál már nem tudok rád úgy tekinteni, mint eddig. A legnagyobb félreértésed az volt, hogy bedurrantál egy ártatlan megjegyzésemen. Kötőstársakat kerestél magadnak az igazi kihívást jelentő kendődhöz. Szerettem volna hozzád csatlakozni, mert szeretek mással együtt kötni, de veled kiváltképp, mert kedveltelek. Az volt a dilemmám, hogy szívem szerint veled kötnék, de nekem ez a kendő nem tetszett. Ezért sajnáltam volna az időt és az anyagot rá, de a te személyed miatt szívesen belefogtam volna. Ezt megírtam neked hozzászólásban, amit láttam, hogy azóta kitöröltél. Miért? Mi volt ezen bántó? Én nem kritizáltam sem a kendőt, sem téged. Azt fájlaltam, hogy nehéz a döntés számomra. Nem értem, hogy ebben, mi bosszantott fel ennyire? S látod, milyen balga voltam, még a könyvet is meg akartam venni, hogy veled tarthassak, s te ezt is félreértetted. A könyv megvásárlására már régen készülök. Ezt egy bejegyzésem hozzászólásával tudom is bizonyítani. Szomorú és egyben nevetséges, hogy ilyen bizonyításokra kényszerítesz, de úgy látom, hogy amit lehetett, mindent sikerült félremagyarázni. Miért??????

Most ezek a vádpontok jutottak eszembe, ha kimaradt valami, akkor szívesen válaszolok rá. Hangsúlyozom, mert nagyon fáj és rendkívül inkorrekt dolognak tartom: hónapok óta folyik a pusmogás, a gyűlöletkeltés, az ellenem való befolyásolás és senkinek nem jutott eszébe, hogy személyesen engem figyelmeztessen, hogy nem tetszik, amit művelek. Az emberi jogok védelme is biztosítja a védekezés lehetőségét. Ti nem!!!! (Természetesen akire nem vonatkozik, az ne vegye magára!) Ez olyan volt, mint egy rögtönítélő bíróság, aki meg sem kérdezte a másik felet, csak egyszerűen kivégezte, ki akarta végezni. Ti magatok meghatároztátok, hogy ki vagyok én, anélkül, hogy ismernétek. Amit rólam felvázoltok, az nem a valóság. Többen mások is ismernek és nem ezen a véleményen vannak. Úgy vettem észre, hogy egy bizonyos körhöz tartozó személyek csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, no meg azok a szerencsétlenek, akiket sikerült megtéveszteni. Ezek alapján lehet, hogy át kellene gondolni a dolgot. Engem az őszinte és egyenes útra állítottak rá a tanáraim, nevelőim, példaképeim. Ezért kértelek titeket, hogy tisztázzuk és próbáljunk békességben megférni egymás mellett. Süket fülekre találtam, nagy szomorúságomra. Bennem most sincs harag, csak nagyfokú értetlenség, hiszen tudom, hogy semmi rossz szándék nem volt bennem ez alatt a pár hónap alatt. Még most is azt gondolom, hogy sok apró momentum lett félreértelmezve és felnagyítva, amit ha idejében megbeszéltünk volna, akkor nem jutunk idáig.  S ami még bennem van, az a mérhetetlen elkeseredés amiatt, hogy ide jutott a mai frusztrált, egzaltált emberiség, hogy akiknek közös a hobbijuk, a kedvtelésük, a szenvedélyük, ahelyett, hogy összetartanának, rivalizálnak egymással, mumust látnak ott is, ahol nincs, és szétzilálják azt, aminek egységben kellene lennie. Engem a kötés szeretete hozott ide, ez volt a szikra, ami életre keltette az évek óta alvó blogomat. Nem vagyok hajlandó mocskolódások és indulatos csatározások színterévé tenni ezt a számomra olyan fontos tevékenységet. Nem beszélve arról, hogy mennyire sajnálom azokat az embereket, akik „csak” kötögetni szeretnének köztünk és velünk, s közben hónapok óta hol itt, hol ott ezt a mocskolódó kampányt kell olvasniuk. Emiatt nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy ha velem van problémája keressen meg privát úton. Ne vegyük kedvét a jó szándékú embereknek az ittléttől. A további mocskolódásokat nem fogom elolvasni. Én nem látogatok hozzátok, s ha ennyire elviselhetetlennek gondoltok, akkor megkérlek, hogy ti is tegyétek meg ugyanezt!

Sokáig vártam a válasszal, mert nem akartam tovább fokozni az indulatokat, de bocsásson meg mindenki nekem azért, hogy ezt már tovább nem tűröm!

Végül szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, ha az eddigi blogos, indexes tevékenységem során bármivel megbántottam, megsértettem, vagy belegázoltam az anyagi vagy erkölcsi karrierjébe! Nagyon kérem, hogy fogadjátok el a bocsánatkérésemet és legyen már végre nyugalom és békesség!!!!!!!!