Van, amikor az öröm csak úgy, hirtelen és váratlanul, ki nem számítható módon özönlik. Hiszed is meg nem is, hogy ez megtörténhet... Elhinni még nem lehet, de már elveszíteni sem, mert a tiéd, visszavonhatatlanul.
Miután jól meghintáztatta a lelkivilágunkat az Országos Felvételi Bizottság, a rendelkezésre álló határidő legeslegutolsó napján megkaptuk a határozatot, hogy Boglárka lányunk felvételt nyert az általa első helyen megjelölt, hőn áhított gimnáziumba. :)
Ahhoz, hogy örömünk ekkora legyen, nagyban hozzájárult, hogy előtte meg kellett halnunk a reményeinknek egy sokadik helyen megjelölt gimnázium téves tájékoztatásának köszönhetően, miből is arra lehetett következtetni, hogy szemünk fényét sehova sem vették fel. Közel egy hétig éltünk ezzel a kétségbeesés közeli, egyre fogyatkozó reménnyel, hogy mihez is fogunk kezdeni, ha az általunk okosnak és értelmesnek tartott gyermekre nem tart igényt egyetlen megjelölt közoktatási intézmény sem. Nem fokozom tovább az elkeseredéssel vegyes csalódásunkat.
"Rosszkedvünk telét/ tündöklő nyárrá változtatta át" a hétfői napsütésben érkező postás kézbesítette határozat.
Nem szeretném ezt a boldog érzést azzal elrontani, hogy az intézményi és technikai részleteket és körülményeket illusztráljam, mert elkeserítő. A zárszó annyi lenne, hogy ismét sikerült megbizonyosodni róla, hogy nagyon-nagyon szeret minket a Jó Isten.
4 megjegyzés:
Gratulálok a felvételihez. Sajnálom, hogy ilyen rögös út vezetett a jó hírhez.
Gratulálok.
Sok sikert és kitartást az álmokhoz. (Nehéz lett volna elhinni, hogy nem kell a lányod sehol, mert nagyon kevés a gyerek.)
Köszönjük a gratulációkat! :) Eta, kedves a józan eszemet elveszítettem ebben a helyzetben és nem tudtam reálisan gondolkodni. De ez már a múlté! :D
Gratula!!! És sok sikert a továbbiakra a fiatal hölgynek :-)
Megjegyzés küldése