Végül javítottam a rózsás blokkon, mert nagyon nem tetszett a széle úgy, ahogy volt. Szörnyen maximalista vagyok és a kákán is találok csomót, ha a munkámról van szó. A mostaninak is van hibája, de mivel kezdő horgoló vagyok ennyi telik tőlem.
Aztán elkövettem még kettő blokkot, akik nem egy színtartományba helyezhetők rózsikával, de annyi közös van bennük, hogy a tavasz utáni sóvárgásról árulkodnak mindannyian. Mint a festő, aki az élményeit, érzéseit megfesti a képen, beledolgozza a színekbe, én is tetten értem magam utólag két ösztönös megnyilvánulás formájában:
1. Napocska színeket (ahogy a kislányom nevezte) és virágokat alkottam bele a blokkokba.
2. Belehorgoltam a kódját annak, hogy lányos anyuka vagyok, legalábbis a kicsi aki nagyon meghatározza a mindennapjaimat, kislány. Markáns, fiús színek sehol nem találhatók.
A két narancsos blokkban elhelyeztem egy-egy szignót akaratom ellenére. Vagyis elkövettem mindkettőnél ugyanazt a hibát, ami olyan mértékű, hogy nem nevezném rontásnak, inkább azt mondanám, hogy titkos kézjegy, amiről az alkotó összetéveszthetetlenül felismeri a művet. :)
2010. március 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése