"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2010. február 21., vasárnap

Kőmíves Kelemen

-nek érzem magam és teljesen azonosulni tudok . Már az a lelkivilágával. Azelőző kendőmnél is nagyon sokszor előfordult, hogy 2-3-5 sort vissza kellett bontanom. Jó esetben csak 6-8-10 szemet. Azt gondoltam, hogy én vagyok nagyon ügyetlen. Aztán most az éppen aktuális kendőt kötve időnként azt veszem észre, hogy 3-5 sorral előbb hibáztam. Igaz, hogy most legutoljára csak 2 szemet, de olyan helyen, ahol messziről virítani fog és nem tudom horgolótűvel visszaszedve javítani (mert így szoktam kicsit csalni, ha korrigálható a dolog). Ma reggel rájöttem valamire. Éjszaka megkötöttem 15 centit hiba nélkül, ma reggel 3 sort kötöttem, s azt mind vissza kellett bontani emiatt a 2 szem miatt. Hát peeersze... mert az én pici kislányom, ha ketten vagyunk itthon, fél percnél tovább nem bírja, hogy ne kérdezzen vagy valami külön nekem szóló feladatot ki ne találjon. Így könnyen kihagy az ember lányának a figyelme. Most mi tévő legyek? A Kőmíves Kelemen-féle megoldás számomra nem tetszetős... :)

S hogy kép nélkül ne maradjon ez a poszt: ennél a résznél tartok :(


Hol is ronthatnék máshol, mint egy olyan sorban, ahol végig sima kötéssel kell haladni, csak a középső szem előtt és után kell(ene) egy ráhajtás, ha az eszem ott lenne. :)


5 megjegyzés:

Kriszti írta...

Ismerőr az érzés. Az én kis csicsergőm is lassan 3 éves lesz. A kisöccse meg 16 hónapos.

Dorka mindig magyaráz, segít, fogja a fonalat, és ha leteszem a kötést akkor felpróbálja... :(

Bálint meg beleugrik az ölembe, vagy rángatja a kötést, elviszi a fonalat, stb...

Egy kötőtűmet már szét is rántottak.

Én akkor kötök, ha mindegyik alszik!

krókusz írta...

Hát van ez így... én pedig arra jöttem rá, hogy van minta, ami időnként nem hagyja magát megkötni nekem. :-) a megoldás? hagyom pihenni, a kötést is, magamat is, aztán máskor meg ugyanazzal a mintával úgy haladok, mint a villám :-)

Macus írta...

A pihenés nálam is jó megoldás. Az egyszerű csipkét is képes vagyok elrontani.. Aztán leteszem, másnap előveszem (ez a letevés este szokott előadódni), és nem rontok.
és gyűlölök bontani!!!

Piszke anyóca írta...

Krókusz, ezt én is tapasztaltam már és hozzád hasonlóan, én is félrettem. De ezzel a két kendővel nem így áll. Éjszaka semmi bajom nincs és ilyenkor haladok nagyokat.

Macus, az biztos, hogy fáradtan nem lehet odafigyelni. Bontani pedig én sem szeretek, de van, amikor muszáj.

Igen Kriszti, nálunk is éppen ez a helyzet. Amikor itthon vagyok, akkor csak velem akar lenni a drága és mindenben benne van a két kicsi keze. Hozzájön a rengeteg kérdés, amit nem szabad megválaszolatlanul hagyni... ember legyen a talpán, aki eközben tud számolni.

xlliann írta...

Sajnálatos hibák picik nélkül is előfordulnak, ha nem sikerül korrigálni nincs más bontani kell. Viszont a gyerekekre figyelni nagyon fontos.
Örömmel olvastam a fonalakról:-))