Néhány napig sóhajtoztam, mikor ráesett a tekintetem. Olyan régóta vágytam egy babacipő-szerű mamuszra. Többféle ötletem is támadt vele: a legjobban az tetszett volna, hogy egy másik színnel horgolom a sarokrészt, de az úgy mutatna jól, ha az orra is azonos színű lenne a sarkával. Az is megfordult a fejemben, hogy lebontom az egészet, de mikor olyan kevés választ el a hőn áhított célomtól... bontsam le??? Nem igaz, hogy nincs valamilyen mód rá, hogy befejezzem.
Interneten vásároltam a fonalat: itt. A tulajdonos kérdésemre azt válaszolta, hogy adjam meg a színt pontosan és megpróbálja beszerezni. De hogyan is, amikor háromféle egymáshoz közeli zöld árnyalatú fonalat vásároltam tőlük, mindenféle színkód nélkül. Szóval... ez sem jött be.
Fogtam egy régi kevésbé kedvelt kardigánt, aminek hasonló volt a színe és lebontottam az ujját. Visszabontottam a kész mamusz sarkát 3 sorral és befejeztem ezzel a kicsit más zölddel. A hozzáálmodott rózsaszín fonallal körbehorgoltam. Annyira tetszett a két szín párosítása, hogy még a gombot is horgoltam rá. Pedig eredetileg fagomb volt az elképzelésem. De ember tervez...
Ez után a hosszú leírás után íme a tutyi, amit azóta le sem veszek a lábamról.
A zokni is jó kis darab, csak az a baj, hogy a reggeli álmosság miatt kifordítva vettem fel. :)
A kis "hódolóm" a háttérben még pizsamában dicséri a mamuszt.
Itt már fotózáshoz öltözve: zokni visszafordítva, de egy kicsit elcsavarodva. Hiába, az izgalomtól nem tudtam rendesen felöltözni.
Itt-ott látszanak a hibái, de az enyééém és meleg és nekem olyan szééép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése