3, 2, 1 ... Start

Tegnap elkezdődött a naaagy közös kötős projektünk. Egy csipkekendőt kötünk 25-en. A részmunkákat látva érdekes volt felfedezni azt, amit eddig is tudtunk: ahány fonal, ahány tű, ahány kéz, annyi féle végeredmény. Ebből is látszik, hogy más tudni valamit és meglepő meglátni azt a valamit, amit eddig tudtunk mindannyian. Nekem mindenkié nagyon tetszik.
Eddig a vastagabb fonalak vonzottak. Mindig is szerettem a belőlük áradó melegséget és erőt. A vékony fonalaktól idegenkedtem. Mára, látva ezeket a leheletnyi, finom munkákat, egészen beleszédültem a szépségükbe. Biztosan ki fogom próbálni ezt az anyagot is.
Az én stólám jellemző módon megfogható darab. Jó lesz derékmelegítőnek is, mert gyapjú. Rá is fér a derekamra, jelen állapotomban. De ez most nem a kesergős poszt. Majd, ha a vizsgálatok végére érek, akkor talán megírom.
Így nézett ki tegnap este az én Lilac leaf-em (vagy -om, nem tudom ide milyen rag illik).

Számoljuk bele, hogy hajnali fél kettőkor készült a kép. Így már nem volt sem energiám, sem kedvem, hogy jobb képet készítsek róla.

Az anyaga Rikkerék karamellszínű egyágú gyapjúja.