Alkotóvágy

Mióta az eszemet tudom és a kezeimmel manipulálni tudok, mindig alkottam valamit. Hamarabb tanultam meg subázni, mint írni-olvasni. Aztán következett a hímzés, kötés, makramé, gobelin... Még az első gyerkőcünknek, lelkes babaváró anyukaként takarót, hálózsákot, tutyit, kabátkát, pulóvert kötöttem. Majd ahogy sokasodtak a feladatok és a gyermekek, egyre kevesebb idő jutott rá. Ahogy a két nagy cseperedett, a kézimunkázás helyére lépett a velük való közös élmény-alkotások sorozata. A hattyúdal két hatalmas kötött cica volt. Majd a munka és a tanulás közepette teljesen kiszorult az életemből ez a fajta tevékenység.
Elhatároztam, hogy fogok magamnak időt lopni, mert ezt az örömforrást semmi sem pótolhatja. Az elmúlt egy évben erre szinte alig került sor. Most azonban beindultam. Látva ezt a sok gyönyörűséget amit az internet tár elém... szinte megszállottként keresem a szívemet hevesen megdobogtató oldalakat. Nem tudom, mások hogyan csinálják - nekem nagyon nehezen jön össze, hogy leüljek kötni. Mindig valaminek a rovására megy. De majd csak kialakul egyfajta rendszer.