"Fent, fent a tömbök. Déli fényben állnak.
Az én szívemben boldogok a tárgyak."

Nemes Nagy Ágnes: Tárgyak



2013. november 10., vasárnap

Leveles tészta tízóraira


Holnap megint suli, és ennek kapcsán gondolkodóba estem a délutáni énekpróbáról hazafelé tartván: mit is vigyenek a nagyok magukkal. Nagyfiunk hétfőn estig koptatja az egyetem padjait. Kiadós mennyiség az, amivel ennyi idősen megtölti a hasát egész nap. Nagylány folyton koplal (értsd: vigyáz a vonalaira), így ellenállhatatlan étket szükséges csomagolni ahhoz, hogy garantáltan elfogyassza. Na, ja... bárki joggal mondhatja, hogy ezt elrontottam évekkel ezelőtt, és igaz is. Majd a kicsivel nem ezt, hanem mást fogok/-unk elrontani. Ő már szinte mindent megeszik.                                                                                                     Szóval leveles tésztára esett a választásom, mert azt hipp-hopp begyúrom és amíg hűsöl a hűtőben, addig elkészül a töltelék is. Persze a leveles tésztának egy éjszakát kellene a hűtőben töltenie, de szükség törvényt bont alapon most csak egy fél órácskát kapott. Jut eszembe: nyáron is elkövettem ezt a "szentségtörést", amikor a kézimunkás barátnőim jöttek látogatóba. Nem panaszolták, hogy bármi gond lett volna a leveles tésztámmal. Nem volt rá idő, mert pillanatok alatt eltüntették a bizonyítékot.                                                                                                        Ma estefelé csokis kosárkákat álmodtam holnapra tízóraiként. A tészta receptje innen való. 
A töltelék az alábbi: 100 g étcsokoládét gőz fölött felolvasztottam és hozzáadtam kb. 1 dl tejszínt, jól elkevertem, míg selymesen fénylő lett a csoki, majd lehűtöttem. 
A tésztából kosárkákat formáltam, s megtöltöttem a kihűlt, sűrű csokoládéval.


A tészta másik felét sós töltelékkel töltöttem meg (fűszeres paradicsomszósz és reszelt füstölt sajt), így és innen.  A tetejét még szeletelés előtt megkentem felvert tojással és lenmaggal szórtam meg. Nincs kétségem abban, hogy sikere lesz mindkettőnek.