Azt mondják, hogy aki kéményseprővel cimborál, az maga is kormos lesz. Nahát ez most rám teljesen igaz, de mivel nem kéményseprővel, hanem gyapjú gombolyagokkal cimborálok, így utolért a fonalfestési láz. Ebben a történetben az urugayiak is nyakig benne vannak, mert bár heves szívdobogás közepette várom, nem akar megérkezni a rendelt fonal. Persze, mert az is most festődik. No, sebaj! Mire ideér, már nekem is menni fog a dolog. Annyira belelkesültem az eredmény láttán, hogy holnap elmegyek festék beszerző körútra és reszkessetek kéményseprők! :) Fogok én olyan színeket varázsolni ebben a gyönyörű, de nagyon monoton téli fehérségben, hogy párját ritkítja!
A fonalat színátmenetesre szerettem volna festeni. Emiatt volt bennem egy kis izgalom, hogy se túl nagy eltérés ne legyen az árnyalatok között, de azét szemmel látható legyen a különbség. Azt hiszem ezt sikerült jól eltalálni.
A nagy izgalom következtében elkapkodtam a fotózást, nem lettek jók a képek, de a színek élethűek, csak az élességgel van némi gond.
Íme a segédem, aki nélkül a komolyabb műveleteket el sem tudnám végezni. :)
5 megjegyzés:
Szép, szép. Állítólag üdítőporral is szépeket lehet festeni, ugye az ételfesték... ha nem találsz ruhafestéket, vagy nem megfelelő színeket, kipróbálhatod. Én várom a tavaszt-nyarat, majd "burjányokkal" :-)
Igen, már én is tudom, hogy mit fogok tenni az első zsengék kibújását követően. Eddig terméseket és gyógynövényeket gyűjtöttünk az erdőben, most bővülni fog a paletta.
Szépek lettek! Nagyon ügyes vagy!
Hú, gyönyörű színük lett. A színátmenet is remek. Nagyon ügyes vagy.
Van nálam valamid :-) nézz be hozzám...
Megjegyzés küldése